Dorian

Na itt a fejezet!Csak úgy peregnek az események!:)





Sophie egyre kíváncsibb lett Robin bátyjára.Mit tehetett ,hogy Robin így haragszik rá?Ha csupán magából indul ki…ő sose tudna ennyire haragudni a bátyjára bármit tegyen is az.
A lány most egy gyönyörű türkiz zöld színű ruhát vett fel ,melyet pávatollak díszítettek.Azt gondolta , hogy Robinnak talán tetszeni fog…merthogy mindig a nyakán van az a tollas kendő.A haját most szabadon hagyta , és ékszert sem vett fel.Mikor elkészült elindult lefelé a hosszú csigalépcsőkön ,egyenesen nagyterembe , ahol már javában folyt a mulatozás.Még a zárt ajtón kívül is hallatszott Coeur öblös nevetése.Mikor kinyitotta a súlyos ajtót egy másodpercig minden szem rá szegeződött , de miután látták ,hogy csupán Sophia az visszatértek a mulatozáshoz , az iváshoz és a beszélgetéshez.Az ő jelenléte már megszokott volt itt a várban ,olyan volt akár egy családtag. Mindenki természetesnek vette az ittlétét.Amikor Robin klánjának asztalára nézett mindenkit ott látott, kivéve magát a vezért.Daniel éppen elkapta a lány pillantását.Mosolyogva , biztatóan bökött Coeur asztala felé ,ahol most egy ismeretlen férfi is ült.Idősebb volt mint Robin bár annyira nem sokkal…talán Rodrigo-val egyidős lehetett.Szőkés-barna színű fürtjei az álláig értek.A szeme ,ellentétben Robin-éval,kékes árnyalatú volt. Külsőre nem nagyon hasonlítottak az ifjú klán vezérrel ,mégis Sophie azt érezte több bennük a közös vonás mint azt bárki hinné.Észbe kapva ,hogy még mindig az ajtóban állt , az asztalhoz sétált.Amikor  Coeur felnézett a lányra hátratolta hatalmas székét és felállt.Az idegen férfi is így tett.
-Kedves Sophia ,hadd mutassam be idősebbik fiamat : Dorian de Noir-t.-a férfi kezet csókolt neki.Sophie akarva-akaratlanul is elpirult.
-Hölgyem az ön szépségéhez fogható dolgot a világon még nem láttam.Pedig sok helyen megfordultam már.-nézett fel mosolyogva a férfi.
-Ön talán világutazó Monsieur de Noir?-kérdezte érdeklődve Sophie miközben helyet foglalt Dorian mellett.
-Igen, annak mondanám magam , de legtöbb időmet Londonban töltöm.Viszont voltam már Indiában , Oroszországban,Franciaországban,Kínában és az ön hazájában is ,Itáliában.Igaz nem Firenzében hanem Rómában.
-Á én is számtalanszor jártam már Rómában.Az apámnak kedves ismerősök laknak ott, és sokszor utazunk hozzájuk látogatóba.
-És önnek kedvére való az utazgatás Madame Bianchi?
-Nos…vannak helyek ahová szívesen utazok vagy utaznék el…de mint fő elfoglaltságot nem nagyon szeretem.Szeretek huzamosabb ideig egy helyben maradni ,hogy legyen időm kiismerni az adott helyszínt ,azért mert hogyha egyszer visszatérek oda akkor olyan legyen mintha az egyik hazámba térnék vissza.
-Ez nagyon érdekes szemlélet.-állapította meg mosolyogva Dorian.

Dorian  egy igazán  udvarias ,kedves és világlátott férfi.Tud humoros is lenni , de komoly is ha a helyzet úgy kívánja.Éppen az egyik történetén nevettem amikor Robin belépett a terembe.A levegő mintha megfagyott volna,bár senki nem hagyta abba a beszélgetést ,de mindenki érezte a feszültséget a levegőben.Robin arca komor volt , ezzel szemben Dorian rámosolygott.Nem tudom mi volt vele a célja ,de láthatóan Robint nagyon dühítette ez a gesztus.Melléjük lépdelt megfogta Sophie karját és felhúzta.Az étkezésnek már régen vége volt.
-Azt hiszem itt az ideje ,hogy aludni térj.-nézett a megszeppent lányra Robin.Haragudott rá ez tisztán látszott a pillantásából ,de ,hogy miért azt nem tudta pontosan megmondani.Talán azt várta volna el tőlem ,hogy mivel neki nincs jó kapcsolata a bátyjával így legyek én is elutasító és udvariatlan vele?-kérdezte  magától.-Gyere, felkísérlek a szobádba!-inkább parancsnak hangzott mint felajánlásnak.
-Köszönöm a szép estét önnek Sophia.-csókolt kezet utoljára Dorian majd kimentek a teremből.
Egészen addig egymáshoz sem szóltak amíg fel nem értek Sophia szobájába.
-Miért kellett feljönnöm?Még nem is vagyok álmos?Úgy viselkedtél lent velem mint egy gyerekkel.-mondta durcásan karba tett kézzel Sophia.
-Megkértelek ,hogy maradj távol a bátyámtól!-morogta ingerülten Robin.
-Nem ,te azt mondtad ,hogy te is részt veszel a vacsorán ,hogy megvédj tőle.De először is nem volt mitől megvédened mert a bátyád igazán talpig úriember volt velem.Másodszor azt sem tudom hol voltál , azt ígérted ,hogy eljössz.
Robin arca hirtelen megváltozott.A düh helyét szomorúság vette át és ezt Sophie is látta.Közelebb lépett hozzá és mélyen a szemeibe nézett.
-Most meg mi a baj?Mi történt?-kérdezte értetlenül.
-Te már most jobban szereted őt mint engem valaha is fogsz.
-Olyan butaságokat tudsz beszélni!Alig ismerem!
-Még is milyen jól elszórakoztatok egymással!-csattant fel Robin.
-Csak udvarias voltam.És ő is az volt ,sőt mi több nagyon kedves volt hozzám!Igazán nem értem mi a problémád vele!
-Istenem annyira gyerekes és vak vagy!-ordított fel kínjában Robin.A szavak hirtelen csúsztak ki a száján , és amint kimondta őket azonnal meg is bánta.
Sophia pár pillanatig fel sem fogta a szavakat, s amikor mégis ,megpróbálta magát meggyőzni arról ,hogy rosszul hallotta.De nem ment.
-Menj el!-suttogta megtörten.
-Sophie én…-kezdte volna de a lány az ajtó felé mutatott.
-Menj el!Most!
A férfi engedelmeskedett a kérésnek ,bár vonakodva.

A lány szíve ismét fájt de az első fájdalom hullám után megszólalt a belső hangja:Nem zuhanhatsz össze megint!Hallod?!Nem teheted ezt a családoddal!Lépj túl rajta!Lépj túl rajta ,és menj haza végre!
Haza.Ez a szó csengett a fülében.

Pár nap múltán levél érkezett miszerint a háborúnak vége ,és ha Sophia is úgy akarja akkor végre hazamehet Firenzébe.A lány másra se vágyott jobban.Nem akart tovább itt maradni.Azóta ,hogy veszekedtek ,nem is találkozott Robinnal.Nem is akart!Soha többet!
Mélyen megbántotta őt!Azok a szavak ráébresztették ,hogy bár szereti a férfit ,őket nem egymásnak teremtette az ég.
Csupán Coeur-től és Daniel-től búcsúzott el , valamint természetesen Emma-tól.Mind rá akarták venni a lányt ,hogy maradjon ,de ő hajthatatlan volt.

Mikor a hintó elindult még utoljára szemügyre vette a várat , majd behúzta az ablak mellett lévő kis függönyt mind a két oldalon , és a kis üveget is bezárta.
Alig várta ,hogy hazaérjen végre.