Dorian

Na itt a fejezet!Csak úgy peregnek az események!:)





Sophie egyre kíváncsibb lett Robin bátyjára.Mit tehetett ,hogy Robin így haragszik rá?Ha csupán magából indul ki…ő sose tudna ennyire haragudni a bátyjára bármit tegyen is az.
A lány most egy gyönyörű türkiz zöld színű ruhát vett fel ,melyet pávatollak díszítettek.Azt gondolta , hogy Robinnak talán tetszeni fog…merthogy mindig a nyakán van az a tollas kendő.A haját most szabadon hagyta , és ékszert sem vett fel.Mikor elkészült elindult lefelé a hosszú csigalépcsőkön ,egyenesen nagyterembe , ahol már javában folyt a mulatozás.Még a zárt ajtón kívül is hallatszott Coeur öblös nevetése.Mikor kinyitotta a súlyos ajtót egy másodpercig minden szem rá szegeződött , de miután látták ,hogy csupán Sophia az visszatértek a mulatozáshoz , az iváshoz és a beszélgetéshez.Az ő jelenléte már megszokott volt itt a várban ,olyan volt akár egy családtag. Mindenki természetesnek vette az ittlétét.Amikor Robin klánjának asztalára nézett mindenkit ott látott, kivéve magát a vezért.Daniel éppen elkapta a lány pillantását.Mosolyogva , biztatóan bökött Coeur asztala felé ,ahol most egy ismeretlen férfi is ült.Idősebb volt mint Robin bár annyira nem sokkal…talán Rodrigo-val egyidős lehetett.Szőkés-barna színű fürtjei az álláig értek.A szeme ,ellentétben Robin-éval,kékes árnyalatú volt. Külsőre nem nagyon hasonlítottak az ifjú klán vezérrel ,mégis Sophie azt érezte több bennük a közös vonás mint azt bárki hinné.Észbe kapva ,hogy még mindig az ajtóban állt , az asztalhoz sétált.Amikor  Coeur felnézett a lányra hátratolta hatalmas székét és felállt.Az idegen férfi is így tett.
-Kedves Sophia ,hadd mutassam be idősebbik fiamat : Dorian de Noir-t.-a férfi kezet csókolt neki.Sophie akarva-akaratlanul is elpirult.
-Hölgyem az ön szépségéhez fogható dolgot a világon még nem láttam.Pedig sok helyen megfordultam már.-nézett fel mosolyogva a férfi.
-Ön talán világutazó Monsieur de Noir?-kérdezte érdeklődve Sophie miközben helyet foglalt Dorian mellett.
-Igen, annak mondanám magam , de legtöbb időmet Londonban töltöm.Viszont voltam már Indiában , Oroszországban,Franciaországban,Kínában és az ön hazájában is ,Itáliában.Igaz nem Firenzében hanem Rómában.
-Á én is számtalanszor jártam már Rómában.Az apámnak kedves ismerősök laknak ott, és sokszor utazunk hozzájuk látogatóba.
-És önnek kedvére való az utazgatás Madame Bianchi?
-Nos…vannak helyek ahová szívesen utazok vagy utaznék el…de mint fő elfoglaltságot nem nagyon szeretem.Szeretek huzamosabb ideig egy helyben maradni ,hogy legyen időm kiismerni az adott helyszínt ,azért mert hogyha egyszer visszatérek oda akkor olyan legyen mintha az egyik hazámba térnék vissza.
-Ez nagyon érdekes szemlélet.-állapította meg mosolyogva Dorian.

Dorian  egy igazán  udvarias ,kedves és világlátott férfi.Tud humoros is lenni , de komoly is ha a helyzet úgy kívánja.Éppen az egyik történetén nevettem amikor Robin belépett a terembe.A levegő mintha megfagyott volna,bár senki nem hagyta abba a beszélgetést ,de mindenki érezte a feszültséget a levegőben.Robin arca komor volt , ezzel szemben Dorian rámosolygott.Nem tudom mi volt vele a célja ,de láthatóan Robint nagyon dühítette ez a gesztus.Melléjük lépdelt megfogta Sophie karját és felhúzta.Az étkezésnek már régen vége volt.
-Azt hiszem itt az ideje ,hogy aludni térj.-nézett a megszeppent lányra Robin.Haragudott rá ez tisztán látszott a pillantásából ,de ,hogy miért azt nem tudta pontosan megmondani.Talán azt várta volna el tőlem ,hogy mivel neki nincs jó kapcsolata a bátyjával így legyek én is elutasító és udvariatlan vele?-kérdezte  magától.-Gyere, felkísérlek a szobádba!-inkább parancsnak hangzott mint felajánlásnak.
-Köszönöm a szép estét önnek Sophia.-csókolt kezet utoljára Dorian majd kimentek a teremből.
Egészen addig egymáshoz sem szóltak amíg fel nem értek Sophia szobájába.
-Miért kellett feljönnöm?Még nem is vagyok álmos?Úgy viselkedtél lent velem mint egy gyerekkel.-mondta durcásan karba tett kézzel Sophia.
-Megkértelek ,hogy maradj távol a bátyámtól!-morogta ingerülten Robin.
-Nem ,te azt mondtad ,hogy te is részt veszel a vacsorán ,hogy megvédj tőle.De először is nem volt mitől megvédened mert a bátyád igazán talpig úriember volt velem.Másodszor azt sem tudom hol voltál , azt ígérted ,hogy eljössz.
Robin arca hirtelen megváltozott.A düh helyét szomorúság vette át és ezt Sophie is látta.Közelebb lépett hozzá és mélyen a szemeibe nézett.
-Most meg mi a baj?Mi történt?-kérdezte értetlenül.
-Te már most jobban szereted őt mint engem valaha is fogsz.
-Olyan butaságokat tudsz beszélni!Alig ismerem!
-Még is milyen jól elszórakoztatok egymással!-csattant fel Robin.
-Csak udvarias voltam.És ő is az volt ,sőt mi több nagyon kedves volt hozzám!Igazán nem értem mi a problémád vele!
-Istenem annyira gyerekes és vak vagy!-ordított fel kínjában Robin.A szavak hirtelen csúsztak ki a száján , és amint kimondta őket azonnal meg is bánta.
Sophia pár pillanatig fel sem fogta a szavakat, s amikor mégis ,megpróbálta magát meggyőzni arról ,hogy rosszul hallotta.De nem ment.
-Menj el!-suttogta megtörten.
-Sophie én…-kezdte volna de a lány az ajtó felé mutatott.
-Menj el!Most!
A férfi engedelmeskedett a kérésnek ,bár vonakodva.

A lány szíve ismét fájt de az első fájdalom hullám után megszólalt a belső hangja:Nem zuhanhatsz össze megint!Hallod?!Nem teheted ezt a családoddal!Lépj túl rajta!Lépj túl rajta ,és menj haza végre!
Haza.Ez a szó csengett a fülében.

Pár nap múltán levél érkezett miszerint a háborúnak vége ,és ha Sophia is úgy akarja akkor végre hazamehet Firenzébe.A lány másra se vágyott jobban.Nem akart tovább itt maradni.Azóta ,hogy veszekedtek ,nem is találkozott Robinnal.Nem is akart!Soha többet!
Mélyen megbántotta őt!Azok a szavak ráébresztették ,hogy bár szereti a férfit ,őket nem egymásnak teremtette az ég.
Csupán Coeur-től és Daniel-től búcsúzott el , valamint természetesen Emma-tól.Mind rá akarták venni a lányt ,hogy maradjon ,de ő hajthatatlan volt.

Mikor a hintó elindult még utoljára szemügyre vette a várat , majd behúzta az ablak mellett lévő kis függönyt mind a két oldalon , és a kis üveget is bezárta.
Alig várta ,hogy hazaérjen végre.

Hírek

Köszönöm az előző fejezethez érkezett kommenteket ,nagyon örülök ,hogy tetszik nektek a történet!:D
Remélem ehhez a fejezethez is kapok néhányat:)Egy kicsit talán rövidebb lett de sietek a következővel ígérem!:)


Rodrigo  , miután meggyőződött arról ,hogy  huga tényleg jobban érzi magát s gyógyulni kezdett , egyedül hagyta őket Robinnal , hogy meg tudják beszélni a dolgokat.A másik férfi még mindig szorította Sophie apró ,puha kezeit.a lány már a második napja van ébren és kezdi visszanyerni az erejét.Sokat mosolygott már mióta felkelt.Az orvos szerint a jókedv segíti a gyógyulást.
Kiderült ,hogy Coeur de Noir is folyton bejárt a szobájába megkérdezni ,hogy hogy van amíg ő nem ébredt fel,s azután is megtartotta szokását ,miután már ébren volt.
Robin a lány arcát fürkészte fekete szemeivel s a lány is őt nézte.Végül egyszerre szólaltak meg:
-Sajnálom…-erre elnevették magukat.Majd Robin szólalt meg hamarabb.
-Sajnálom , hogy olyan gonoszul viselkedtem veled.Tudod azt hittem , hogy csupán egy…kis szórakozás vagyok számodra.Miután nem szóltál hozzám én minden nap órákig vártalak az almafa alatt.A levélben írtam , hogy beszéljük meg ott a…a történteket.De te még a szobádból sem akartál kijönni.
-De abban a levélben én nem láttam ilyesmit írva.Mármint ,hogy találkozzunk a fa alatt.
-Pedig beleírtam.-állt fel Robin s az asztalhoz lépett ahol felvett egy kis papírt s a lánynak nyújtotta.Majd kivette a kezéből és megfordítva adta vissza neki ahol tényleg oda volt írva a hely és az időpont.
A lány kínosan felnevetett , majd a nevetése sírásba torkollott.Robin magához ölelve nyugtatgatta.
-Nem fordítottam meg azt az átkozott levelet , és te emiatt …emiatt…-suttogta.
-Fájt.Igen nagyon fájt de gondoltam te már túl léptél rajta.Amikor pedig legközelebb felkerestél eldurrant az agyam.Utána napokig fogalmaztam a szobámban ,hogy hogy kérjek tőled bocsánatot.De aztán lebetegedtél és majdnem meghaltál…miattam-a végét már csak suttogva mondta ki.
-Én is sajnálom amit tettem.Nekem túl gyorsan történt minden ezért írtam egy levelet anyámnak amiben tanácsot kértem tőle ,hogy mit tegyek.Addig nem akartam beszélni veled amíg a levélre válasz nem érkezett ezért nem is jöttem ki a szobámból ,mert féltem , hogy…elrontok valamit.Aztán anyám levél helyett a bátyámat küldte aki azt tanácsolta ,hogy mihamarabb beszéljük meg a dolgot.Fájtak a szavaid mert mielőtt lementem és beszéltem veled napokig sírtam tehetetlenül. Valamint amit mondtál…,hogy te már megbántad…annyira fájt a szívem.Fizikailag fájt.Talán az a fájdalom válthatta ki a lázat , vagy amiatt mert nem ettem  legyengült a szervezetem és elkaptam valamit…nem tudom.
-Akkor ha megígérem ,hogy lassítunk a tempón…akkor lehetünk együtt?Mert én már nem tudok nélküled élni.
-Én se nélküled.-mosolyodott el a lány.Robinnak jól estek Sophie  szavai ezért gyengéden  megcsókolta a lány puha ,vörös ajkait.
-Akkor kezdetnek ennyi…aztán majd szép lassan lépkedünk előre.Ez így rendben van neked?-kérdezte a fiú aggodalmasan a csók után.
-Tökéletesen.-most a lány csókolta meg a fiú ajkait s kezét Robin tarkójára simította.Most nem volt rajta se kalap ,se a tollas kendője ,se kabát csupán egy ing.A bőrnadrág valamint a csizma is maradt.
-Köszönöm ,hogy itt voltál mellettem.De  most már menj nyugodtan.A klánod biztosan hiányol már.Jól leszek ígérem!
-Biztos?
-Igen , biztos.-bólintott Sophie.Robin még egy búcsúcsókot nyomott az ajkaira majd távozott a szobából.
Pár perccel később Rodrigo lépett be.
-Örülök .hogy jobban vagy.-mosolygott a lányra aki a nyitott ablaknál állt-Megbeszéltetek mindent amit kellett?
-Igen.Apró lépésekben haladunk.-mosolygott á a lány amikor megölelte bátyját.Az ablakból látták kilépni Robin-t a szabadba a fiúkkal.Mindannyian boldogan kurjongattak ,majd beszaladtak az erdőbe.
-Ha majd megkéri a kezed , igent fogsz neki mondani?
-Igen,biztos vagyok benne.-nézett mosolyogva a fiú után-És te?Megtaláltad azt a nőt akivel le akarod élni az életed?
-Nem,még nem.De nyitva tartom a szemem.-kacsintott  hugára Rodrigo.
-Szerinted lemehetek pár percet sétálni a vár körül?
-Ha veled tartok akkor biztosan.
-Akkor felöltözök és már megyek is.Te várj meg kint!-tolta ki a férfit  azt ajtón majd becsukta.


A napok gyorsan teltek le egymás után.Sophia teljesen meggyógyult , bár az utóbbi napokban alig találkozott Robin-nal.A bátyja a minap levelet kapott az apjuktól,melyben kifejezte örömét lánya gyógyulása okán , s visszahívta Rodrigo-t Nápolyba ,mivel a csaták újból elkezdődtek.Így Rodrigo másnap el is búcsúzott hugától.
-Írok neked amint megérkeztem!Ígérem!-suttogta miközben megölelte a lányt.Aztán Robinhoz fordult-Te pedig jól vigyázz a kis hugomra!Bízom benned!Ne játszd el a bizalmam!-nyújtott kezet a férfinak aki  készségesen elfogadta s megszorította.

Robin és Sophia sok időt töltöttek együtt.A fiúk egyszer még vadászni is magukkal vitték.És mint utólag kiderült Sophie éppen olyan jól értett a fegyverekhez , mint a kardforgatáshoz. Egy szarvast egyetlen lövéssel leterített. ,ezzel elnyerve a klánba tartozó fiúk tiszteletét.Robin és Daniel bemutatták Mary-nek Daniel feleségének,aki nemrégiben szült fiúgyermeket. Daniel ettől az utóbbi hetekben a fellegekben járt. A kisfiúnak  a Harry nevet adták.Robin lett a keresztapja és Sophie lett a keresztanyja.Ameddig Mary lábadozott Sophie szinte odaköltözött Danielékhez.Mindenben segített a fiatal anyának amiben csak kérte.Egyszer még a főzés is rá maradt.Mary-nek később eszébe jutott ,hogy meg kellett volna kérdeznie a lánytól ,hogy tud –e egyáltalán főzni.Azonban Sophie-nek ez nem okozott gondot ,sőt!Boldog volt ,hogy  ilyesfajta munkákat végezhetett ,mert így már nem hívták úri lánynak.A fiatal lány annyira fellelkesült , hogy desszertnek még olasz édességet is készített a vadászoknak.Ugyan félt ,hogy a fiúknak nem fog ízleni de amikor látta , hogy még a tányérjaikat is kinyalják nagyon megkönnyebbült.Még szerencse ,hogy az édesanyja megtanította főzni.

Emma és Embry is kezdtek egyre közelebb kerülni egymáshoz.A szolgálólány mindig boldogan beszélt aznapi randevújáról Sophie-val ,amikor a szőke lány éppen fürdőzött.

A Robinnal való kapcsolata is lépett egy szintet feljebb.Mostanában egyre szenvedélyesebb csókokat váltottak egymással.
Bár Robin néha még mindig udvariatlanul , vagy morogva szólt vissza a lánynak , ő ezt figyelmen kívül hagyta megfogadva ezzel anyja tanácsát.Az anyja szerencsére már felépült betegségéből, de mégis inkább Firenzében maradt.Hagyta , hogy a lánya kicsit önállósodjon.
Sophie minden héten írt a bátyjának ,aki készségesen válaszolt minden levelére.Szerencsére nem szerzett komolyabb sérüléseket a csatában sem ő sem pedig az apja.

Dél volt.Sophie éppen a hárfáján játszott a szobájában , amikor Robin szinte berobbant az ajtón.A lány nem tudta ,hogy mi baja a fiúnak de látszólag nagyon zaklatott volt valami miatt.
-Mi történt?-kérdezte csendesen a lány miközben Robin-hoz lépett.
-Az átkozott bátyám…az történt!-morogta dühösen.Sophie most hallotta először ,hogy Robinnak van egy bátyja.A nővérét már ismerte , kedves nő volt hatalmas szívvel megáldva.
-Nem is mondtad ,hogy van egy bátyád.-jegyezte meg suttogva Sophia.
-Bár ne lenne!
-Bocsáss meg de még mindig nem értem mi a bajod.
-Az ,hogy látogatóba jön.-suttogta mérgesen.
-Miért nem beszéltél róla soha?Mit tett amiért így megutáltad?-kérdezősködött értetlenül a lány miközben megpróbálta megölelni a fiút.
-Az nem rád tartozik!-kiabált rá Robin,amitől a lány hátratántorodott és ijedten nézte a tomboló férfit.Majd az mintha felismerte volna szavai súlyát magához ölelte Sophie-t -Sajnálom!Nem rád vagyok dühös , mégis rajtad töltöm ki…borzalmas vagyok tudom.
-Semmi baj , csak nem értem miért vagy ilyen zaklatott.Hogy mi lehetett akkora horderejű bűn amiért így megutáltad a bátyádat.
-Kérlek , ne beszéljünk erről.Majd valamikor elmondom neked ígérem de ne most kérlek.-kérlelte halkan ,majd egy csókot nyomot a lány puha arcára-A düh elveszi az eszemet!Tulajdon képen ide tartva hallottam apámtól a hírt.Leveled érkezett azt szerettem volna felhozni neked.-húzott ki a kabátja alól egy borítékot majd odanyújtotta Sophie-nak.A levél az édesapjától érkezett .Győzelmet arattak a franciák felett Nápolyban de még ki kell űzniük őket Olaszországból.Ez fantasztikus hír volt , s biztos volt benne  ,hogy Coeur is kapott egy hasonló levelet apjától.Még Robin arcára is mosolyt tudott csalni ezzel a hírrel.
-És mikor érkezik a bátyád?-ezt úgy érezte muszáj megkérdeznie.
-Ma este.
-Akkor ez azt jelenti ,hogy nem vacsorázol velünk?-kérdezte elszomorodva Sophie.
-Nem.Emiatt még inkább ott kell lennem ,hogy megvédjelek tőle.-jelentette ki miközben egy szőke tincset a lány füle mögé helyezett.
-Miért?Netalán tán le akar vadászni?-kérdezte nevetve Sophia-Mert akkor viszek kardot vagy fegyvert , ezen ne múljék.
-Mondhatjuk úgy is , de nem úgy akar levadászni ahogy te azt gondolod.-Sophhie értetlenül nézett a fiúra.Erre Robin is elmosolyodott.Olyan ártatlan még ez a lány.S pont ezért szereti annyira.Nem akar rosszat senkinek ,nem gondol és mond rosszat senkiről.Még rettentő tapasztalatlan az emberek természetével szemben.

Betegség

Köszönöm mindenkinek a kommenteket amiket az előző fejezetekhez kaptam!:)Nagyon jól estek és örülök a 4 rendszeres olvasónak!:))

Robin még három napig fogalmazta a bocsánatkérését a szobájában míg végül rászánta magát.Azonban arra nem számított ami ezután következett.

Sophie szobájának ajtajánál volt Emma ,a bátyja akivel Robin személyesen még nem találkozott de látta már párszor ,sőt még Embry és Daniel is ott volt.
-Kérlek Sophie nyisd ki az ajtót!Már több mint négy napja nem ettél.Kérlek nyisd ki!-szólongatta a bátyja-Emlékszel mit ígértél nekem tegnap?Kérlek engedj be!-végül feladta s Emmához fordult-Kérlek hozd ide a pótkulcsot.
-Azonnal uram.-szaladt el a lány , majd pár perc alatt fent volt ismét.Először Rodrigo lépett be a szobába majd a fiúk végül Emma és Robin.Rodrigo  huga ágyához szaladt.A lány arcán lázrózsák jelentek meg s verejtéktől volt nedves a haja.
-Uram isten!-suttogta magának ijedten a férfi-Hozzanak azonnal hideg vizes ruhát!Gyorsan!Sophie!Hugom ébredj fel!Kérlek!Kelj fel!-Rodrigo szeméből könnyek folytak-Kérlek!Sophia!Nem halhatsz meg!
Embry ,Daniel és Robin ledermedve álltak az ágy végénél.Robin reagált leghamarabb , odaszaladt az ágy másik oldalához s ő is kérlelni kezdte a lányt miközben láztól forró kezét szorította.
-Nem hagyhatsz itt!Most nem!Kérlek kelj fel!Kérlek szerelmem nyisd ki a szemedet!-suttogta ő is megtörten.Majd megérkezett Emma a vizes ruhákkal amivel befedték a lány testét.
-Daniel hívd az orvost!Gyorsan!Embry te pedig szólj az apámnak!-utasította Robin már keményebb hangon a fiúkat akik azonnal rohantak feladatukra.
-Ugye tisztában vagy vele ,hogy ez miattad van?-kérdezte sziszegve Rodrigo Robint.
-Igen! Bár hamarabb rászántam volna magam a bocsánatkérésre!Rettenetesen sajnálom!-nézett a férfira akinek a szeméből még mindig könnyek folytak.Csak egy bólintásra futotta tőle,majd megsimogatta a lány forró arcát.

Fél órán belül megérkezett az orvos is.Ameddig megvizsgálta Sophie-t mindenkit kiküldött a szobából.Majd pár perccel később mikor kilépett az ajtón mindenki rögtön azt tudakolta ,hogy mi baja van a fiatal lánynak.
-A kis hölgynek fizikailag a lázon kívül semmi baja,ezért arra a következtetésre jutottam ,hogy a betegség lelki eredetű lehet.Éppen ezért csak annyit tudok mondani önöknek, hogy imádkozzanak ,hogy túlélje az éjjelt.Valamint ,hogy vetkőztessék le teljesen és csavarják vizes lepedőbe és naponta egyszer rakják jeges fürdőbe.De ha holnap reggelig nem ébred fel akkor sajnos biztosra veszem ,hogy már nem éli meg a holnap delet sem.Ki fog száradni.Holnap reggel visszajövök addig tegyék amit mondtam.-ezek voltak az utolsó szavai majd távozott.
-Hozz fel jó sok hideg vizet!-utasított Emma egy másik szolgálólányt aki azonnal el is szaladt-Én addig átöltöztetem egy lenge alsóruhába ,aztán tegyék bele a hidegvízben és tartsuk benne egy ideig.Majd miután kivettük én levetkőztetem és becsavarom hideg vizes lepedőbe majd betakarom és akkor bejöhetnek hozzá.-vette át az irányítást a fiatal barna hajú lány.Neki volt most a legnagyobb lélekjelenléte a jelenlévők között.

Mikor a procedúrával végeztek csupán Rodrigo és Robin maradt bent a szobában.Mind a ketten magukban imádkoztak a lány életéért.Pedig Robin sose volt az a túl vallásos személy most mégis végigimádkozta az éjszakát.Hajnal felé a két férfi már egymást támogatta , hogy ne adják fel a reményt.Ahogy egyre közelebb kerültek a reggelhez már mind a ketten hangosan imádkoztak Sophie kezeit fogva.Rodrigo latinul Robin pedig anyanyelvén.Nem értette miről beszél Rodrigo de sokszor hallotta Sophie nevét.
Majd beköszöntött a reggel.A lányt fedő vizes lepedőket már hatodjára cserélte ki Emma.A láza nem igen akart lemenni.
Reggel hét órakor megérkezett az orvos.
-Még mindig nem kelt fel a kis hölgy?-kérdezte az ajtó előtt összegyűlt fiúkat.Robin klánjának tagjai  ott virrasztottak  vezetőjükkel.Csak nem akartak bent tolongani ezért a folyosón foglaltak helyet.A fiúk egyszerre rázták a fejüket szomorúan.Sophie most már a klánjukhoz tartozott Robin által.Az orvos belépett a szobába és két megtört férfit látott egy kislány ágya mellett imádkozni , aki bármelyik pillanatban meghalhat.Viszont a két férfi más látott a kislány helyett.Egyikőjük szeretett hugát akit születésétől kezdve óvott.A másik a szerelmét kitől nem tudott idejében bocsánatot kérni,s ezt a férfit belülről kezdi felemészteni a bűntudat és a fájdalom amit a lány elvesztése okozhat.

Furcsa dolog a halál.Ha közel kerülünk hozzá mindannyian félünk.Félünk ,hogy valamit az életünkben félbehagytunk.S ezért képtelenek vagyunk továbblépni.Lebegni a biztos sötétségbe s csupán néhány hangot hallani.Ezt érzi most Sophie.A fülében csengenek a kérlelő , könyörgő szavak ,hogy harcoljon tovább ,hogy ébredjen fel.Tulajdonképpen ő sejti még itt is ezen a  sötét nyugodt helyen ,hogy miért is van egyáltalán itt.Megszakadt a szíve.Érezte sajogni ,szúrni , szorítani…annyi féle módon tud fájni egy szív ,hogy arra nincsenek szavak.Ő napokig érezte ezt hol gyengébben ,hol erősebben.De a végén már annyira reményvesztettnek tűnt minden ,hogy a szíve végül megszakadt.Pedig ez nagyban az ő hibája volt.Mert későn akart beszélni a fiúval.Szóval ha most feladja akkor csupán a családjának okoz fájdalmat.A saját hibájából.

Kilenc órát ütött az óra és még mindig nem ébredt fel.Az orvos már letett a lány életéről a két férfi azonban még mindig buzgón imádkozik az ágy mellett.
Öt perc múlva negyed tizenkettő.A lány még él.De nincs ébren.Az orvos szerint már csak percei vannak hátra ,vagy maximum fél órája.
Háromnegyed tizenkettő.Ha az orvos számításai pontosak voltak akkor a lány szívének most kellene megállnia ,de még mindig dobog.
S végül delet üt a szobában lévő óra.Távolról harangszó hallatszik a nyitott ablakon át.A lány szemhéja megrebben.Majd résnyire nyitja kékesszürke szemeit.Érzi két kéz szorítását.Oldalra fordítja a fejét először az egyik irányba majd a másikba.A bátyját látja ahogy kezére borulva lehajtott fejjel imádkozik.A másik oldalon ugyan ezt teszi Robin de Noir ,a férfi akit tiszta szívéből szeret.Sophie erőt vesz magán és megszorítja mindkettőjük kezét.A két férfi egyszerre néz fel rá s mosolyodik el.Először bátyja öleli magához , s végigcsókolja az arca minden szegletét.Majd szerelme csókolja szájon gyöngéden de hosszan.
-Hála Istennek!-suttogják mindketten.Az orvos hitetlenkedve nézi az ébren lévő leányt aki beszélni még nem tud borzasztóan kiszáradt torka miatt.Azon nyomban vizet hoznak neki.Miután már megivott egyszerre három kancsó hideg vizet a láza elkezdett csökkenni.A lázrózsák fakulni kezdtek az arcán s a szemébe elkezdett visszatérni az élet. 

Új vendég

Reggel Sophie kopogásra ébredt.Felállt és lassan az ajtó felé sétált.Először csak résnyire nyitotta ki ,de mikor látta ,hogy senki nem áll ott kitárta az ajtót.Tekintete a földre esett ,hol egy apró gyöngyvirág csokor  egy vékony szalaggal volt összekötve ,valamint a csokor alatt egy boríték tartózkodott.Először a virágokat vette fel s megszagolta.Menyei illatuk volt.Majd visszalépett a szobájába s ott bontotta fel a borítékot.Csupán egy szó volt benne:”Sanjálom”. S az aláírás egy R betű volt.Elég nyilvánvaló volt számár ki hozhatta.Akaratlanul is elmosolyodott mikor ismét a virágokra nézett.Tegnap csupán pár szó erejéig beszéltek arról ,hogy mi a kedvenc virága:
-A gyöngyvirág.-mosolygott Robinra.
-Hogyhogy?Mármint természetesen nagyon szép virág de azt gondoltam valami egzotikusabb vagy nemesebb virág a kedvenced.Például a rózsa vagy a tulipán.-lepődött meg Robin.
-Igen de azok számomra túl mesterségesek.Természetesen vannak vad rózsabokrok de számomra  a gyöngyvirág szimbolizálja a természet érintetlenségét.Mert az bármely erdőben megtalálható.
Ha Robin képes volt így megjegyezni ezt az apró dolgot akkor biztos ,hogy végig figyelt arra amit mond s nem gondolta úgy ,hogy össze vissza fecseg.
Bár örült a gesztusnak s nagyra értékelte mégsem akart kimenni a szobájából a következő egy hétben.

Előszedte a már oly rég használt hegedűjét s vagy azon játszott , vagy a hatalmas hárfáján.Vagy olvasott természetesen , s várta édesanyja levelét.

Végül a következő hét keddi napján az ablakából megpillantotta katonáját egy másik lovas kíséretében.Azonnal leszaladt a vár elé.Olyan gyorsan futott ,hogy maga is meg volt lepve ,hogy nem esett el a lefelé vezető csigalépcsőn.Mikor kiért beigazolódott minden reménye.
Bátyja szállt le a másik lóról,aki amint megpillantotta hugát elmosolyodott , de mikor jobban megnézte s látta vörösre sírt szemeit mosolya lelankadt.A lány a karjaiba vetette magát.A katona elvezette a másik paripát is.
-Drága hugom,mi történt veled?-kérdezte aggódva.
-Hogy kerülsz ide?Nem úgy volt ,hogy te is harcba mész?
-De , de most éppen fegyverszünet van.Így apánk hazaküldött Firenzébe anyánkhoz ,hogy megnézzem ,hogy van ,de ő meg hozzád irányított azzal ,hogy most neked nagyobb
szükséged van rám.De hát mi történt?
-Gyere először bemutatlak Coeur de Noir-nak aztán a szobámban elmondom.-húzta maga után bátyját Coeur dolgozószobája felé.


Coeur kitünő örömmel fogadta Rodrigo-t csak azt sajnálta , hogy csupán pár napig marad.

-Szóval mi a baj?-kérdezte immár huga szobájában miközben az arcát simogatta.Sophie mindent elmondott amit anyjának is leírt a levélben.Rodrigo csak nevetett a végén.
-Drága Sophie-m, ezt hívják szerelemnek!-mosolygott a lányra aki ismét sírva fakadt mesélés közben-Hogy ijedhettél meg ettől ennyire?Én meg már azt hittem bántanak téged.-ölelte magához a síró lányt.
-Minden olyan gyorsan történt és… minden olyan idegen volt.-suttogta erőtlenül.
-Várj ha jól értem te azóta nem beszéltél azzal a szerencsétlen flótással?-tolta el kicsit magától a lányt hogy a szemeibe tudjon nézni.Sophie megrázta a fejét-Ó szerencsétlen fiú!-nevetett fel-Apropó hány éves?
-Húsz.
-Annyira nem nagy közöttetek a kor külömbség.De szerintem most már bőven itt az ideje ,hogy beszélj vele.-a lány bólintott.
-Menj pihenj le nyugodtan , nagyon hosszú volt az utad , főleg ,hogy lóháton jöttél.Ó azt el is felejtettem megkérdezni ,hogy hogy van édesanyánk.Látod milyen önző vagyok , csak magammal foglalkozom.-hajtotta le a fejét Sophie.
-Nyugodj meg jól van.Egyre jobban.Kezd kilábalni  a betegségből.De most már menj és beszélj ezzel a Robinnal.-simított végig még egyszer huga arcán majd egy csókot nyomott rá és kiment a szobából.

Robin-ék szerencsére a várban voltak , kivételesen,így Sophie hamar megtalálta őket.
-Robin beszélhetnék veled egy percet négy szem közt?-kérdezte halkan,bátortalanul.
-Nem kell , tökéletesen tudom mit akarsz mondani.Megértettem a reakciódból.Egy kicsit szórakoztunk és kész.A csók hiba volt.Meg is bántam.Téma lezárva.-mondta ridegen s még csak Sophie-ra sem nézett,aki sírva szaladt vissza a szobájába.Nem akarta a bátyját felébreszteni ilyen hosszú út után.Amikor lefeküdt az ágyára úgy érezte valami szétszakadt a mellkasában.Fizikai fájdalmat érzett,alig kapott levegőt.Szóval ilyen ,hogyha valakinek összetörik a szíve.-gondolta magában-Borzalmas érzés.
Bár még csak délután volt ,nem akart senkit látni ezért kulccsal csukta be az ajtaját.Nem akart se enni se fürödni , csak aludni.Lebegni a boldog tudatlanság birodalmában ,így álomba sírta magát.


-Robin  szerintem kicsit kemény voltál hozzá.-jegyezte meg este a tábortűznél Daniel.
-Ja haver , szegény kislánynak már így is ki voltak sírva a szemei.-értett egyet Embry.
Most csupán hárman voltak a többi klán tag éppen részegre itta magát a kocsmában.
-Egy tetves hétig mindig vártam őt órákon keresztül a réten lévő almafa alatt , de ő még a szobájából se tette ki a lábát.Velem egy nő sem szórakozhat főleg nem egy gyerek.
-Robin te is nagyon jól tudod ,hogy már nem gyerek.Nem is úgy viselkedik és nem is néz ki úgy.
-Ja az első vacsoránál amikor velünk evett is majd kiesett a szemed annyira stírölted a mellét.-nevetett fel Embry mire Daniel kupán verte egy fadarabbal.Majd a fadarabot a tűzre dobta-Most mi van?Ez az igazság!
-Jaj fogd már be!-morgott rá Robin is.
-És most mit fogsz csinálni?-kérdezte ismét Embry.
-Fogalmam sincs.-vallotta be vonakodva a kalapos fiú.
-Szerintem kérj tőle bocsánatot!Az a legkevesebb a mai viselkedésed után!Aztán beszéljétek meg mert ez így nem állapot.-tanácsolta az idősebbik de Noir –Folyton csak testben vagy velünk a gondolatid meg rajta járnak.
-Daniel ez nem ilyen egyszerű!
-De igen ilyen egyszerű csak te mindent túlbonyolítasz.
-Jézusom Robin millió kis kalandod volt már és most kifog rajtad egy ilyen fiatal lány?-értetlenkedett Embry.
-Igen mert őt szeretem!-ordított rá végül Robin.
-Na végre ,hogy kimondtad!-forgatta meg szemeit Daniel-Már ezen fáradozunk Embry-vel egy hete.
-Mi?-nézett rájuk értetlenül  vezérük.
-Pontosan tudtuk ,hogy mit érzel iránta.Elvégre már mi ketten is éreztünk vagy érzünk szerelmet valaki iránt.Jézusom ez de nyálas volt!De mindegy mert ez az igazság.
-Ha már itt tartunk te Embry kibe is vagy beleesve , mint vak kutya a szakadékba?-nézett harmadik barátjukra Robin.
-Hát ..öhm..az most nem érdekes.Ne tereld a témát!
-Egy  jó francot nem az!Na ki vele!-szólt parancsolón Robin.
-Hát jó…már régóta csak néhány szót szoktam vele váltani nagy ritkán de te is ismered szóval…öhm…Emma.Emmát szeretem.Ezért tudom milyen szar érzés most ez neked.
-Nekünk is a többiekkel kellett volna mennünk lerészegedni addig se gondolkodunk.-lökte meg Embry-t Robin.
-Hát ja…csak azzal nem oldunk meg semmit.-sóhajtott fel Embry.
-Nocsak !Csak nem kezd benőni a te fejed lágya is?-kérdezte röhögve Daniel.
-Röhögj csak!Neked könnyű!Te már túl vagy a nehezén!
-Egy jó francokat!Majd ha a feleséged terhes lesz és minden apró dologért a fejedet szedi , na akkor majd megnézem te mit fogsz csinálni!
A végére már mind a hárman csak nevettek.

Családi történet és séta az erdőben

Mikor Sophie hazaért átöltözött egy díszesebb abroncsos ruhába.A kék selyem mellett a szeme is kéknek hatott.Hihetetlen ,hogy elrepült az idő az erdei sétával.A párbaj óta viszont nem tudja kiverni a fejéből Robin de Noir-t.Csak azt tudná miért nem!Hiszen roppant udvariatlan volt vele.Lenézte és kigúnyolta.Fájtak neki a szavai.Mélyen legbelül a szívét égették,de megpróbált nem foglalkozni velük.De Robin arca folyton visszatért a gondolataiba.Nem!Elég!Hagyd abba és koncentrálj!-szólt magára gondolatban.Majd elindult a nagyterembe , ahol most összecsődült a vár egész népe.Leginkább férfiak ültek az asztaloknál,nők csupán elvétve.Sophie Coeur de Noir jobb oldalán foglalthelyet míg Robin a balon.A fiú nem tudta levenni róla a szemét.Most még szebb volt ebben a kék ruhában ,mely jobban láttatta melleit is melyek minden lélegzetvételekor megemelkedtek majd visszasüllyedtek.Az arca akár a legdrágább porcelán s szemei mint a legfényesebb zafírok. S ahogy evett , azaz elegancia …nem ezt nem lehet tanulni  ezzel születni kell.Robin végül alig evett valamit ,leginkább csak bort ivott  s szemeit Sophie-n felejtette , miközben a lány barátságos társalgást folytatott apjával,ám egy kérdésre felkapta a fejét.
-S édesapád  választott már számodra vőlegényt?-a kérdést meghallva még Sophie is félre nyelt-Mert gondolom igen sok kérőd akad.
-Valóbban már volt jó néhány , de apám megígérte nekem ,hogy csak az én beleegyezésemmel fogja kiválasztani a vőlegényemet.Találkoztam is a kérőimmel ,de mind csupán a  haszon miatt akartak elvenni vagy a külsőm miatt.De a végén sajnos választanom  kellesz , bármennyire nincs ínyemre.S nem csak nekem.A bátyám azt javasolta , hogy vonuljak zárdába ,hogy megúszhassam ezt a...kényszert.Mert tudja , édesanyám első házassága borzalmas volt.A férje gazdag volt ,de erőszakos és primitív.Ő úgy tartotta ,hogy a nők csak azért vannak ,hogy a férfiak…khm…nos…élvezetüket leljék bennük.Meg ,hogy örököst szüljön nekik természetesen.Az anyám két év után nem bírta tovább és elszökött.Még csak 18 éves volt.Véletlenül tévedt apám birtokára aki ájultan találta a kertben.Gondját viselte és vigyázott rá.Amikor anyám elmondta mi történt vele és ,hogy miért menekül apám felajánlotta segítségét a válási ügyekben.Elment anyámmal Rómába a pápához aki szerencsére a körülmények tekintetében felbontotta a frigyet.Ezután anyám , mivel szülei időközben meghaltak apámhoz költözött.Évekig csupán barátok voltak míg egy nap apám szerelmet nem vallott anyámnak és meg nem kérte a kezét.Anya nagyon boldog volt.Aztán a menyegző utáni kilencedik hónapban megszületett a bátyám Rodrigo.Később anyám kétszer is teherbe esett de a testvéreim halva születtek.Aztán mikor már letettek az újabb gyermekáldásról anyám teherbe esett velem.Apámat nagyon furcsának tartották mert nem ismét fiút szeretett volna hanem lányt.Anya azt mesélte ,hogy apám háromszor végigszaladt a kastélyunk körül és vigyorogva ordította ,hogy:”Lányom született!”. A személyzetünk azt hitte ,hogy megbolondult , pedig csak boldog volt.
-Hát igen amikor megismertem Cesare –t én is csodabogárnak tartottam de ez csupán előnyére volt.Ő egy igazán rendes ember.-értett egyet Coeur,majd sóhajtott egyet-Robinnak is folyton rágom a fülét ,hogy nősüljön meg de mintha csak a falnak beszélnék!
-Ugyan uram ,hagyja csak!Egyszer úgy is megtalálja azt a nőt aki nélkül nem tud élni és akit feleségül vesz.Ne sürgesse csak azt éri el ,hogy az őrületbe kergeti vele!-nevetett fel csilingelően a szőke hajú lány.
Talán már meg is találtam.-gondolta magában Robin


Robinnak csak éjszaka az ágyában fekve jutott eszébe ,hogy a lány nem számolt be apjának csúfos vereségéről.Holnap megköszöni neki és vele töltöm a napot ha ő is akarja.-határozta el-Megmutathatná neki még jobban az erdőt , elvihetné szedret szedni , úgy is most érik.Ezzel az elhatározással aludt el.

Másnap Sophie egyedül indult felfedező útra mert Emmá-nak dolga volt,így csak útbaigazítást tudott neki adni.Egy rétet ajánlott neki mely nincs túl messze a vártól és könnyű megtalálni.Sophie társaság híján egy könyvet vitt magával.A rétet hamar megtalálta .A rét közepén egy almafa állt , az alá telepedett le a lány ,hátát a fa törzsének támasztva.Majd mikor megunta az olvasást lefeküdt a fa árnyéka alatt a puha zöld fűre s szemét becsukva pihent.Nem aludt el.Hallgatózott.Az erdő ezer moraját fújta felé a szél.Madárfüttyöt ,állatok motoszkálását.Mikor kinyitotta a szemét Robin de Noir állt felette.Sophie rögtön felült.
-Jó napot kis asszony.-hajolt meg a fiú immár illedelmesen.Csak egyedül volt.
-Jó napot signore de Noir.-biccentett összehúzott szemöldökkel a lány-Maga követett engem?
-Nem.Emmától kérdeztem meg ,hogy merre indult.-mesélte miközben leült a lány mellé-Bocsánatot szerettem volna kérni a tegnapi viselkedésemért,tudja elég nyers modorom van az idegenekkel.Valamint szeretném megköszönni ,hogy nem szólt apámnak a csúfos vereségemről.-mondta őszintén a kékesszürke szemekbe nézve.
-Megbocsájtok.Felejtsük el a tegnapot és kezdjük tisztalappal a mait.-mosolyodott el Sophie majd kezet nyújtott-Valójában egymásnak be sem mutatkoztunk.Sophia Bianchi vagyok.
-Nagyon örvendek kisasszony.Én Robin de Noir.-csókolt kezet neki a fiú s a kelleténél kicsit tovább hagyta ajkait a lány bársonyos kézfején.De Sophie se bánta ,nagyon jól esett neki a fiú érintése-Mint látom nincs társasága.Esetleg velem tartana egy sétára az erdőben Sophia?
-Nagyon szívesen.-bólintott kissé elpirulva-És hívjon nyugodtan Sophie-nak.
Robin felsegítette a lányt a földről.
-Nagyon szívesen Sophie.
Félúton az erdőben már tegeződtek is.Mindenről beszélgettek.Családról,barátokról,jövőbeli tervekről.A nap végére a kapcsolatuk olyan volt mintha már ezer éve ismernék egymást.Már a vacsorára is együtt érkeztek,amit Coeur örömmel nézett.Remélte ,hogy a két fiatal jól ki fog jönni egymással.S titkon Sophia apja Cesare is ezért imádkozott.
A vacsora után Robin felkísérte a lányt a szobájába.
-Köszönöm ezt a csodálatos napot.-mosolygott a fiúra Sophie az ajtóban állva.
-Nem , én köszönöm neked!Hogy a tegnapi viselkedésem ellenére adtál nekem még egy lehetőséget.Egyáltalán nem olyan vagy mint amilyennek képzeltelek.
-Á ,szóval nem vagyok elkényeztetett fruska?-kérdezte nevetve a szőke lány.
-Nem egyáltalán nem!-suttogta Robin majd gyengéden megcsókolta a lány puha ajkait.Sophie hIrtelen nem tudott reagálni de pár másodperccel később visszacsókolt.Majd megszakította a csókot és beszaladt a szobájába s Robin orra előtt becsapta az ajtót.A fiú nem értette mi történik.Elvégre  a lány visszacsókolt.
Sophie azonban teljesen össze volt zavarodva ennek ellenére is.Neki ez túl gyors.Alig két napja ismeri a fiút , most pedig itt csókolózik vele a hálószoba ajtaja előtt?!Ez nem az ő stílusa.Sőt!Még sosem csókolózott senkivel.De bármennyire próbálta tagadni nagyon jól esett neki is.Akár csak a fiúnak aki még mindig letaglózva állt az ajtó előtt.Majd mikor feleszmélt bekopogott.
-Sophie,minden rendben?
-Igen ,de most kérlek menj el!- hallotta a lány remegő hangját az ajtó másik feléről.Sírt.
Robin olyan dühös volt magára ,hogy amikor elért az ajtó közeléből ököllel belecsapott az első falba.Hogy lehet ekkora hülye?Hiszen alig két napja ismeri.Igaz ,hogy neki már sokkal többnek tűnik.És mi van ha ezzel most végleg elüldözte?Mi van ha holnap miatta elutazik máshová?S ezen kusza gondolatok között döbbent rá ,hogy tulajdonképpen nem akarja elveszíteni a lányt.Hogy beleszeretett.

Sophie azonnal elkezdett levelet írni az édesanyjának , hogy tanácsot kérjen tőle.Még aznap este elküldte az egyik vele érkezett katonát a levéllel.
Emma szerencsére nem kérdezett semmit.Nem is beszéltek miközben a lány behozta a forró vizet a kádjába s akkor sem amikor a ruháját segítette le.Látta Sophie-n ,hogy nincs beszédes  hangulatában s ezt tiszteletben tartotta.Csupán jó éjszakát kívántak egymásnak majd mindketten nyugovóra tértek.

A párbaj

Meg is hoztam a 2. fejezetet!Remélem tetszeni fog!




Eközben az erdőben egy hatalmas tűz mellett fiatal férfiak múlatták az időt.Húst sütöttek nyárson beszélgettek s jókat derültek.
-És mond Robin mit tudsz az úri lányról aki ma érkezett?-kérdezte röhögve az egyik fiú.
-Az apja apám jó barátja mert kihúzott minket a csávából egy kisebb sereggel még anno.A lányról nem sokat tudok.Bár amihez hozzá van szokva…nem hiszem ,hogy bármelyikünk társaságát is keresni fogja.-mosolygott ravaszul vezérük.
-Kár , pedig már szórakoztam volna egy jót.-tettetett búslakodást egy másik majd erre a megjegyzésre mindenkiből kitört a nevetés.
-Állítólag holnap a nagyteremben vacsorázik akkor talán megnézhetjük magunknak a kicsikét.-reménykedett Robin.
-Hát ha olyan úri lány ahogy mondod máskor nemigen fogja kitenni a lábát a szobájából.
-És kit tudnánk kifaggatni még róla?Ki a szobalánya?-kérdezte egy másik.
-Úgy hiszem az apám Emmára bízta ezt a feladatot.-felelte  elgondolkodva a kalapos fiú.
-Hohhó akkor holnap jól kifaggatjuk őt is, s majd a vacsoránál a kedves kis vendégünket is.-vigyorgott a vezér mellett ülő fiú.Ő volt a klán vezérének legjobb barátja.Még gyerekkorukban jól összebarátkoztak s azóta mint testvérek elválaszthatatlanok egymástól.Nincsenek egymás előtt titkaik.
-Nyughass  Daniel.Nem üldözhetjük el innen.Akkor apám puszta kézzel tekerné ki mindannyiunk nyakát .Apámnak fontos ez a barátság.
-Akkor tedd egy kicsit a szépet a lánynak majd  szórakozz el vele.-javasolta a tűz másik felén ülő fiúk közül az egyik.
- Tényleg ,hány éves?- kérdezte hirtelen Daniel.
- Azt mondták 15.
- Vagyis öt év van köztetek.- állapította meg az egyik fiú.
-Igen de már nagyon kíváncsi vagyok rá.Apám róla áradozik már egy hete.Hogy milyen művelt és okos és biztos nagyon szép is.Azelőtt megutáltam a lányt ,hogy megismertem volna.-röhögött fel bosszúsan Robin.
-Na akkor holnap reggel kifaggatjuk Emmát.-állt fel végül a Daniel nevű fiú-Nekem most mennem kell. Megígértem az asszonynak ,hogy pirkadat előtt hazaérek.Holnap találkozunk a nagy kapunál.-majd köszönés nélkül távozott.



Kora reggel Emma éppen vizet mert a vár melletti kútból amikor a fiúk közeledtek felé.
-Jó reggelt fiúk!-köszönt csendesen mosolyogva.
-Óh drága Emma , ugye tudod ,hogy mennyire kedvelünk téged akár egy kishúg olyan vagy nekünk.-dorombolt mosolyogva Daniel.
-Na jó ,mit akartok tőlem?-kérdezte nevetve s kissé elpirulva.
-Csupán információt a mi új vendégünkről.Feltéve ha te vagy a szobalánya.-mosolygott rá Embry.Ha lehetséges a lány még jobban elpirult s zavartan felnevetett ismét.
-Jól tudjátok, én vagyok.És milyen információk érdekelnek titeket?
-Hogy hogy néz ki,tud-e egyáltalán angolul…és , hogy milyen alsóruhát hord.-nevetett fel Daniel a végén.
-Gyönyörű lány de a vacsoránál majd meglátjátok.Tökéletesen beszél angolul ,akcentusa sincs.Nagyon kedves lány.És a legutóbbihoz nektek semmi közötök.-emelte meg a vízzel teli vödröt s elindult vissza a várba.A fiúk követték.
-És miben különbözik tőlünk.Úgy értem ő olasz.Van amiben meghatározóan eltér tőlünk?-érdeklődött már komolyabban Robin.
-Igen.Becsületes és tisztelettudó.-ezek voltak Emma utolsó szavai mert becsapta a fiúk orra előtt a vár ajtaját.Azok azonban  utánaeredtek.
-Melyik az ő szobája?-kérdezték egyszerre.
-Akarjátok tudni nem igaz?-fordult vissza a barna hajú lány fél szemöldökét érdeklődően felvonva.A fiúk csak bólintottak-Nem mondom meg.-nyújtott rájuk nyelvet és tovább indult.
-Akkor addig kell követnünk téged amíg rá nem kényszerülsz ,hogy odamenj.
-Miért érdekel ennyire titeket ez a lány?
-Mert egzotikum ,azért.-kacsintott rá Robin.


És a fiúk tényleg türelmesen követték mindenhová.Mígnem reggel kilenc órakor Emma kénytelen volt felvinni a reggelit Sophia szobájába.
-Á szóval itt lakik  a mi kis vendégünk.Benézhetünk hozzá?-nyújtogatta nyakát az egyik fiú a résnyire nyitott ajtó felé.
-Az kéne még!-suttogta megróvóan Emma- Egyébként is biztos ,hogy még alszik.
-Akkor nem is zavarnánk meg.Na engedj be,kérlek.-meresztette rá nagy barna szemeit Daniel.
-Szó sem lehet róla!-zárta le a vitát Emma és mikor bement a szobába rögtön becsapta az ajtót és kulcsra zárta.
Erre azonban Sophie is felriadt s ijedten ült fel ágyán.
-Elnézést kisasszony de a fiúk nem hagynak békét nekem hajnal óta.Követnek mert meg akarták tudni ,hogy ön ,melyik szobában van elszállásolva. Most is biztos itt hallgatózna az ajtó előtt.-s ez valóbban igaz volt.A fiúk egymást taposták ,hogy fülüket az ajtóhoz nyomhassák.
-Semmi baj Emma.-mosolyodott el álmosan a lány,majd felállt az ágyából s a ruhás ládájához lépett.
Egy  piros színű,  arany szálakkal hímzett lovagló ruhát választott melyben könnyen lehetett mozogni.

Miután felöltözött és megreggelizett Emmá-hoz fordult.
-Itt vannak még?-kérdezte suttogva.A szobalány óvatosan résnyire nyitotta az ajtót.
-Nem már elmentek.
-Akkor szeretnék elmenni lovagolni.Eljönnél velem?Te jobban ismered a tájat errefelé.
-Komolyan kérdezi?-kérdezte mosolyogva a barna hajú lány.
-Hát persze!Nagyon örülnék a társaságának.
-Nos akkor örömmel önnel tartok.Köszönöm a meghívást.
-Akkor gyere velem ,először szóljunk signore de Noir-nak ,hogy elhagyjuk a kastélyt de vacsorára hazaérünk.Aztán bemutatom neked Luna-t .Na gyere!-ragadta kézen  Emmát.Végigszaladtak a folyosókon egyenesen Coeur de Noir dolgozószobájáig.Bár Sophie szaladt elől Emma irányította a lányt.
Mikor megérkeztek az ajtó elé Sophia csendesen bekopogott , majd mikor engedélyt adtak neki belépett .Coeur éppen bort ivott egy aranyserlegből miközben nagyon olvasott egy pergament.Mintha levél lett volna.Mikor felnézett s  meglátta a fiatal lányt elmosolyodott.
-Drága Sophia miben lehetek szolgálatára?
-Signore  de Noir szeretnék elmenni lovagolni az erdőbe , de mivel én itt nem ismerem a járást magammal vinném Emmát is…ha megengedi.
-Ó természetesen.Menjetek csak , de vigyázzatok!Lehet ,hogy a bolond fiam és a barátai majd rátok akarnak ijeszteni.
-Ne aggódjon uram viszek magammal kardot is.6 éves korom óta a legjobb olasz mesterek tanítottak vívni.Ha nincs más kiút kihívom a fiát egy párbajra.-nevette el magát Sophie.
-Rendben de csak óvatosan.-nevetett Coeur is.


Miután Sophie visszament a szobájába s magához vette kardját ,Emma lekísérte az istállóba.
-Ő itt Luna, Dante párja.A legnyugodtabb lovam.-mutatott a szürke kancára-Ő pedig Dante –intett egy sötétbarna ló felé-És ő Lucifer.-vezette ki a csodálatos fekete paripát-Ma őt fogom lovagolni.Dante kicsit sántikál amikor megérkeztünk úgyhogy most hagyom had pihenjen.
-Gyönyörűek.-simogatta meg Luna nyakát Emma.


-Gyönyörű ez az erdő!
-Igen az , és hatalmas.Könnyű benne eltévedni.-mondta aggódóan Emma.
-Azt meghiszem.-bólintott Sophie és megállította a lovát ,hogy bevárja Emmát.Már egy ideje érzi és hallja ,hogy követik őket.Mikor ezt megsúgta Emmának a lány egyetértett vele s azon törték a fejüket ,hogyan cselezhetnék ki a fiúkat.Végül abban egyeztek meg ,hogy provokálni kezdik őket hátha előbújnak rejtekükből.
-Meséljen nekem erről a Robin de Noir –ról.Valóbban olyan borzalmas vadász és klánvezető?-kérdezte jól hallhatóan Sophie.
-Igen.Csupán néha fog egy –egy nyulat vagy fácánt a csapdáival.-Emmának nagyon meg kellett magát erőltetnie ,hogy ne nevesse el magát.
-De akkor mi lesz ha az apja átruházza rá a birtokjogot , és ő lesz az első számú klán vezető?
-Nos kisasszony én akkor csak annyit mondok: „Fusson ki merre lát!”-erre már egyikük se bírta nem elnevetni magát.Ekkor négy fiú ugrott eléjük.
-Ejnye Emma ,hogy beszélhetsz így rólam?-kérdezte sértődötten  Robin.
-Miért uram talán nem igazak az önt ért vádak?-szólalt meg Sophie ,kimentve elpirult szolgálólányát.
-Nem hölgyem egyáltalán nem.-nézett rá fekete szemeivel Robin.A lány most mérte végig igazán.Fekete bőrnadrágot viselt.Az inge mellkasa közepéig ki volt vágva feltárva izmos mellkasát.A meleg ellenére bőrkabátot viselt ,bőrcsizmát,valamint egy kalapot mely alól barna göndör fürtjei kilátszottak. A szemei fekete kontúrral voltak kihúzva még félelmetesebb benyomást keltve ezzel-Ó szóval ön az az elkényeztetett fruska aki vendégszeretetünket élvezi.
Ezzel a mondattal eltalálta Sophie gyenge pontját.Gyűlölte ,hogyha elkényeztetettnek hiszik azért mert nemesi családból származik és mert szép ruhákat hord.Mert az elkényeztetett fruskák általában buták.Ő viszont egyáltalán nem volt buta.Bizonyítja ezt ,hogy három idegen nyelven beszél tökéletesen:franciául,angolul és latinul.Valamint természetesen olaszul , hiszen ez az anyanyelve.
-Nos uram –mondta miközben leszállt a lováról-Remélem a kardot jobban forgatja mint a szavakat , mert ezennel kihívom egy párbajra.
Erre az összes fiú felnevetett beleértve Robint is.
-Kis asszony én nem viaskodom hölgyekkel.Főleg nem ilyen fiatal hölgyekkel.
-Netalán megijedt ,hogy legyőzi önt egy lány…egy ilyen fiatal lány.
-Nem de nem szeretném ha baja esne.
-Engem maga ne féltsen!-rántotta elő kardját kompenzálva ezzel ,hogy milyen komolyan gondolja a kihívást.
-Hohóó milyen harcias a kis úri lány!-kurjantotta Daniel.
-Sajnálom de nálam nincsen meg a kellő fegyver egy ilyen..hm…ütközethez.
-Emma ,kérlek odaadnád neki a kardodat?-nézett a szolgálólányra.A biztonság kedvéért neki is adott egyet hátha szükségük lehet rá…és lett is.
-Természetesen.-szállt le az említett is a lóról a kardot Robinnak nyújtotta Sophie-tól pedig elvette Lucifer kantárát és arrébb vezette a lovakat.
-Kezdhetjük?-kérdezte Sophie felszegett karddal.Robin csak vigyorogva bólintott.Ő is nagyon jól tudott vívni s gondolta egy lányt még fél kézzel is le tud győzni.Hát tévedett.Két percig sem viaskodtak egymással amikor Sophie lefegyverezte , s kardja hegyét Robin nyakára fogta.
-Ne merjen még egyszer elkényeztetett fruskának hívni,mert nagyon megbánja.-sziszegte majd leengedte a kardot s visszatette a kardhüvelybe.Furcsa módon Robin még mindig csak vigyorgott.A másik kardot kirántotta a földből és Emmának nyújtotta aki szintén eltette.
-Vacsoránál látjuk egymást Sophia!-kiabálta utána Robin amikor Sophie-ék elvágtattak lovaikon.A fiúk csak döbbenten álltak s hol Robinra néztek ,hol Sophie után s egyszer csak kitört belőlük a nevetés.
-Öcsém ,téged éppen most vert meg egy lány!-röhögött Daniel miközben Robin vállára támaszkodott , aki ezt nem nézte jó szemmel ezért lelökte barátja  könyökét.
-Ez nem vicces!-kiabálta morcosan.Már nem mosolygott-Inkább húzzatok és nézzétek meg a csapdákat a nyugati oldalon!
A többiek erre abbahagyták a röhögést és csendben nyakukat behúzva eltűntek a fák között.Csak Daniel maradt ott vele.
-Igazi kis vadmacska!-rázta a fejét vigyorogva.
-Igen az!-mosolyodott el Robin is.
-Tetszik neked?-kérdezte meglepődve Daniel.
-Dehogy.Túl fiatal!És amúgy is csak a baj lenne vele.-hazudta Robin.Valójában nagyon is tetszett neki a lány.A talpraesettsége , a nevetése és természetesen a külseje is.Az aranyszőke haja és a kékesszürke  szemei melyeket hatalmas szempillák vettek körbe.S azok a telt vöröslő ajkak .Igaza volt mikor azt mondta akkor még látatlanba ,hogy a lány egzotikum.Tetszett neki és meg akarta szerezni.
-Vagyis te már elképzelted ,hogy milyen lenne vele a jövőd?Ezzel éppen most cáfoltad meg ,hogy nem tetszik neked.-nevetett Daniel.
-És ha tetszik akkor mi van?Úgy sem érne semmit , bármit is tennék , hogy elnyerjem a kezét.
Biztosan egy gazdag nagy hatalmú olasz ficsúrhoz fogják hozzáadni.
-De azt mondtad ,hogy az apja és apád nagyon jóban vannak.Lehet ,hogy mégsem lenne olyan reménytelen.-gondolkodott hangosan Daniel.
-Lényegtelen mert még nem akarok megházasodni!-jelentette ki a kalapos de Noir-Elég ha látom nálatok mi megy , hogy egy életre elmenjen a kedvem a házasságtól.
-Hé nagyon jól tudod ,hogy Mary terhes azért olyan harapós mostanság.Egyébként úgy szeretem ahogy van.Képes volt miattam lemondani a családjáról mert azok nem akartak elfogadni.A piperkőc bagázs…-morogta miközben elindultak a többiek után.

Érkezés

Meg is hoztam az első fejezetet!Remélem tetszeni fog!Hagyjatok magatok után néhány komit ,akár pozitívat akár negatívat ami építő jelleggel hathat a történetre!:)



Amikor megállt a hintó a lány remegve sóhajtott fel. Még volt röpke fél perce ,hogy összeszedje magát ,mielőtt kinyitják neki az ajtót , hogy kiszálljon. Világoskék selyemruhájának  ujjával babrált idegesen. Majd , hogy erőt merítsen megérintette édesanyja keresztjét a nyakában. Majd a kocsis kitárta neki az ajtót s kisegítetteA nap olyan fényesen sütött a szemébe,hogy először nem látott semmit.Hosszú volt az út Firenzéből.A lábai teljesen elzsibbadtak alig érezte őket.A fűző nehezítette a légzését ,s úgy érezte menten elájul a melegtől.Miért is  vett fel hosszú ujjú ruhát?Már maga se tudja.
Megpillantott maga előtt egy öblös alkatú, fekete ruhába öltözött férfit.
-Jó napot kisasszony.Az én nevem Coeur de Noir.-nyújtott kezet.A lány kézcsókra nyújtotta kezét.
-Buon giorno* ,signore de Noir. Sophia Bianchi vagyok.Cesare Bianchi lánya.
-Örömömre szolgál ,hogy  nálunk vendégeskedik Sophia.Az apja és én igen jó barátokká lettünk mikor megpróbálták tőlem elvenni az erdőmet.Mikor senki más nem segített ő mentette meg a családomat s védte velem az erdőmet.Áldom a napot amikor úgy döntöttek meglátogatják Londoni barátaikat akik kihozták őket ide körülnézni.De untatom itt magát a folytonos beszédemme.Biztos kifárasztotta ez a rettentő hosszú utazás.A legszebb szobát készítettem elő önnek .-újságolta miközben elkezdte bevezetni a lányt a várba-Ha óhajtja a  vacsorát fogyaszthatja a szobájában.Hány órakkor szeretne vacsorázni?
-Az öt óra lenne a legjobb.Köszönöm szíves fáradozásait a kényelmemet illetően.-mosolygott a férfira már kicsit bizakodóbban.
-Ugyan igazán semmiség.De remélem a holnapi vacsorát már a körünkben tölti el.Igazán szeretném önt jobban megismerni , már csak azért is mert édesapja a leveleiben folyton önről áradozott.Meg természetesen a bátyáról is.Apropó ,ő hogyhogy nem jött önnel?
-Tudja a bátyám már 25 éves.Jócskán megérett a csatázásra így apámmal tartott.
-És az édesanyja?
-Nos ő..sajnos lebetegedett.Nem bírta volna ezt a hosszú utat.-válaszolt kissé szomorúan Sophia.
-Ó az sajnálatos.De biztos rendbe fog jönni.-mosolygott rá bizakodóan Coeur de Noir.
-Igen.A remény hal meg utoljára.
-Nos ez lesz kegyed szobája.Remélem elnyeri a tetszését.-nyitott be a férfi az egyik ajtón.A szoba hatalmas volt. A falakat színes szőttesek s néhol szőrmék  fedték.Egy hatalmas ágy is volt amelyet  szőrmetakarók fedtek.Egy asztal volt a szoba közepén s egy kandalló az ággyal szemben.Az egyik sarokban egy porcelán kád helyezkedett el.A hatalmas ablakokon csak úgy áradt be a fény.Sophia azt se tudta merre nézzem mert mindenhol új dolgok fogadták.Még sosem látott ennél furcsább szobát és nem is ehhez volt szokva , de valahogy tetszett neki.
Illett az itteni hangulathoz.
-Tökéletes lesz.Köszönöm.-mosolygott hálásan az idős férfire.
-A holmijait azonnal felhozatom.A szobalánya hozza majd fel a vacsoráját s hoz forróvizet fürdéshez  ,s bármit amit kegyed óhajt.Nekem most sajnos mennem kell.Jó pihenést kívánok.-hajolt meg az idős de Noi.
-Nagyon köszönök mindent.Nagyon hálás vagyok önnek a vendéglátásért.-nézett rá ismét Sophia .
-Ez csak természetes.-hátrált ki a vezető majd eltűnt az ajtó mögött.Való igaz a lány nagyon fáradt volt.Át sem öltözött csak rádőlt az ágyra és elaludt.

Pakolászás zajára ébredt jó pár órával később.Álmosan hátraseperte szőke haját a szeméből ,hogy lásson.A kandallóban már égett a tűz.A kád a kandalló elé volt húzva és víz gőzölgött  benne.
Egy fiatal lány éppen az asztalon terített meg vacsorához.Máris öt óra lenne?-kérdezte magától gondolatban.Amikor a szolgálólány észrevette ,hogy felébredt felé fordult.Hosszú barna haját kontyba fogva hordta egy egyszerű barna ruha volt rajta de még így is csinos volt.Vékony karja és dereka volt.
-Madam.-pukedlizett-Bátorkodtam fürdőt készíteni magának gondoltam jól esne a hússzú út után.Valamint felhoztam a vacsoráját.Az én nevem Emma.Én leszek a szobalánya amíg nálunk tartózkodik.-közölte bájosan mosolyogva a lány.Csak egy kicsit lehetett idősebb Sophia-nál.Bár ő a maga 15 évével is inkább nézett ki 17-nek  mintsem amennyi valójában.
-Köszönöm , hogy mindenre gondolt.Az én nevem Sophia.De mivel majdnem egyidősek vagyunk nyugodtan szólíts Sophie-nak.
-Köszönöm Sophie.-pirult el a lány.Egy vendég se volt még vele ilyen udvarias.
-Emma ön már vacsorázott?-kérdezte hirtelen Sophie mikor meglátta mekkora adag ételt kapott.
-Nem Madam.
-Akkor kérem ,hozzon magának is egy tányért és evőeszközt.Szeretnék önnel beszélgetni az itteni emberekről ,szokásokról és minden egyébről.Valamint a segítségét kérem a vacsora elfogyasztásában.-nevetett fel feszültségoldóan a szőke hajú lány.
-Biztos benne Madam?-nézett rá megütközve Emma.
-Igen.Örömömre szolgálna vele.
-Ez esetben nagyon köszönöm a kedvességét.Azonnal jövök-szaladt ki a szobából.


-Szóval  Emma ,meséljen kérem!Tényleg igaz , hogy egykoron a de Noir-ok rablóvadászatokat tartottak?
-Igen ,nagy ritkán még most is tartanak.De csak Robin és a klánjába tartozó fiúk.
-Ki az a Robin?
-Robin de Noir , Coeur de Noir fia.Van egy saját klánja ami kivált Coeur de Noir klánjából.A fiatalabb fiúk együtt bandáznak ,vadásznak és lopják az időt az erdőben nap mint nap.Na meg persze ők figyelik a határokat is nehogy betolakodók lépjenek az erdőbe és kezdjenek el vadászni a mi területünkön.
-Értem.Szóval Robin fogja örökölni az erdőt igaz?
-Igen.Ó és van egy testvére is Loveday,de ő már nem lakik a várban.Férjhez ment Benjamin Merryweather-höz és Holdszálláson laknak a kastélyban.Régen még rosszban volt a két család de ez a frigy kibékítette őket.
-És neked már van vőlegényed?-kérdezte nemes egyszerűséggel témát váltva Sophie.Emma félrenyelte az ételt a kérdés miatt.Mikor végre kiköhögte magát válaszolt.
-Nem dehogy.-rázta meg a fejét.
-De van aki tetszik önnek nem?Ennyi férfi mellett.
-Nos…igen tényleg van egy fiú.Robin klánjába tartozik.Embry-nek hívják.-motyogta elpirulva a szolgálólány.
-És sokat beszélgetsz vele?
-Nem…szinte soha.Minden nap köszönünk egymásnak néha megvitatjuk az időjárást ,hogyha kora reggel a fiúkat várja egyedül a várkapu előtt de egyébként soha.
-Nos ,hogyha tetszik neked , szerintem beszélgess vele kicsit többet.-javasolta Sophie miközben befejezte a vacsorát és hátradőlt a székében.Igazán finom volt.-jegyezte meg magában.
-Ez  sajnos nem ilyen egyszerű.A fiúk általában  hajnaltól estig az erdőben vannak.
-Nos majd szeretnék elmenni az erdőbe sétálni.Örülnék ,hogyha elkísérnél és akkor hátha beléjük botlunk.-mosolygott rá cinkosan Sophie- Segítenél levenni a ruháimat?
-Természetesen.-állt fel Emma és elkezdte bontogatni a ruha hátulján a selyem madzagokat.A víz kellemesen meleg volt .Sophie egy ideig elidőzött benne.Örömmel lélegezte be a rózsaolaj illatot ami a vízgőzből áradt.Az otthonára emlékeztette.Otthon is csak ezt a fürdőolajat használta.
Mikor kiszállt a vízből megtörölközött és felöltözött hálóruhába valamint egyeztette a reggeli időpontját Emmá-val.Majd aludni küldte a lányt s maga is lefeküdt.Még mielőtt elaludt volna arra gondolt , hogy nem is olyan rossz itt.Sőt most már kifejezetten kezdi élvezni ezt a kis…vakációt.

*Jó napot!(olaszul)