Hírek

Köszönöm az előző fejezethez érkezett kommenteket ,nagyon örülök ,hogy tetszik nektek a történet!:D
Remélem ehhez a fejezethez is kapok néhányat:)Egy kicsit talán rövidebb lett de sietek a következővel ígérem!:)


Rodrigo  , miután meggyőződött arról ,hogy  huga tényleg jobban érzi magát s gyógyulni kezdett , egyedül hagyta őket Robinnal , hogy meg tudják beszélni a dolgokat.A másik férfi még mindig szorította Sophie apró ,puha kezeit.a lány már a második napja van ébren és kezdi visszanyerni az erejét.Sokat mosolygott már mióta felkelt.Az orvos szerint a jókedv segíti a gyógyulást.
Kiderült ,hogy Coeur de Noir is folyton bejárt a szobájába megkérdezni ,hogy hogy van amíg ő nem ébredt fel,s azután is megtartotta szokását ,miután már ébren volt.
Robin a lány arcát fürkészte fekete szemeivel s a lány is őt nézte.Végül egyszerre szólaltak meg:
-Sajnálom…-erre elnevették magukat.Majd Robin szólalt meg hamarabb.
-Sajnálom , hogy olyan gonoszul viselkedtem veled.Tudod azt hittem , hogy csupán egy…kis szórakozás vagyok számodra.Miután nem szóltál hozzám én minden nap órákig vártalak az almafa alatt.A levélben írtam , hogy beszéljük meg ott a…a történteket.De te még a szobádból sem akartál kijönni.
-De abban a levélben én nem láttam ilyesmit írva.Mármint ,hogy találkozzunk a fa alatt.
-Pedig beleírtam.-állt fel Robin s az asztalhoz lépett ahol felvett egy kis papírt s a lánynak nyújtotta.Majd kivette a kezéből és megfordítva adta vissza neki ahol tényleg oda volt írva a hely és az időpont.
A lány kínosan felnevetett , majd a nevetése sírásba torkollott.Robin magához ölelve nyugtatgatta.
-Nem fordítottam meg azt az átkozott levelet , és te emiatt …emiatt…-suttogta.
-Fájt.Igen nagyon fájt de gondoltam te már túl léptél rajta.Amikor pedig legközelebb felkerestél eldurrant az agyam.Utána napokig fogalmaztam a szobámban ,hogy hogy kérjek tőled bocsánatot.De aztán lebetegedtél és majdnem meghaltál…miattam-a végét már csak suttogva mondta ki.
-Én is sajnálom amit tettem.Nekem túl gyorsan történt minden ezért írtam egy levelet anyámnak amiben tanácsot kértem tőle ,hogy mit tegyek.Addig nem akartam beszélni veled amíg a levélre válasz nem érkezett ezért nem is jöttem ki a szobámból ,mert féltem , hogy…elrontok valamit.Aztán anyám levél helyett a bátyámat küldte aki azt tanácsolta ,hogy mihamarabb beszéljük meg a dolgot.Fájtak a szavaid mert mielőtt lementem és beszéltem veled napokig sírtam tehetetlenül. Valamint amit mondtál…,hogy te már megbántad…annyira fájt a szívem.Fizikailag fájt.Talán az a fájdalom válthatta ki a lázat , vagy amiatt mert nem ettem  legyengült a szervezetem és elkaptam valamit…nem tudom.
-Akkor ha megígérem ,hogy lassítunk a tempón…akkor lehetünk együtt?Mert én már nem tudok nélküled élni.
-Én se nélküled.-mosolyodott el a lány.Robinnak jól estek Sophie  szavai ezért gyengéden  megcsókolta a lány puha ,vörös ajkait.
-Akkor kezdetnek ennyi…aztán majd szép lassan lépkedünk előre.Ez így rendben van neked?-kérdezte a fiú aggodalmasan a csók után.
-Tökéletesen.-most a lány csókolta meg a fiú ajkait s kezét Robin tarkójára simította.Most nem volt rajta se kalap ,se a tollas kendője ,se kabát csupán egy ing.A bőrnadrág valamint a csizma is maradt.
-Köszönöm ,hogy itt voltál mellettem.De  most már menj nyugodtan.A klánod biztosan hiányol már.Jól leszek ígérem!
-Biztos?
-Igen , biztos.-bólintott Sophie.Robin még egy búcsúcsókot nyomott az ajkaira majd távozott a szobából.
Pár perccel később Rodrigo lépett be.
-Örülök .hogy jobban vagy.-mosolygott a lányra aki a nyitott ablaknál állt-Megbeszéltetek mindent amit kellett?
-Igen.Apró lépésekben haladunk.-mosolygott á a lány amikor megölelte bátyját.Az ablakból látták kilépni Robin-t a szabadba a fiúkkal.Mindannyian boldogan kurjongattak ,majd beszaladtak az erdőbe.
-Ha majd megkéri a kezed , igent fogsz neki mondani?
-Igen,biztos vagyok benne.-nézett mosolyogva a fiú után-És te?Megtaláltad azt a nőt akivel le akarod élni az életed?
-Nem,még nem.De nyitva tartom a szemem.-kacsintott  hugára Rodrigo.
-Szerinted lemehetek pár percet sétálni a vár körül?
-Ha veled tartok akkor biztosan.
-Akkor felöltözök és már megyek is.Te várj meg kint!-tolta ki a férfit  azt ajtón majd becsukta.


A napok gyorsan teltek le egymás után.Sophia teljesen meggyógyult , bár az utóbbi napokban alig találkozott Robin-nal.A bátyja a minap levelet kapott az apjuktól,melyben kifejezte örömét lánya gyógyulása okán , s visszahívta Rodrigo-t Nápolyba ,mivel a csaták újból elkezdődtek.Így Rodrigo másnap el is búcsúzott hugától.
-Írok neked amint megérkeztem!Ígérem!-suttogta miközben megölelte a lányt.Aztán Robinhoz fordult-Te pedig jól vigyázz a kis hugomra!Bízom benned!Ne játszd el a bizalmam!-nyújtott kezet a férfinak aki  készségesen elfogadta s megszorította.

Robin és Sophia sok időt töltöttek együtt.A fiúk egyszer még vadászni is magukkal vitték.És mint utólag kiderült Sophie éppen olyan jól értett a fegyverekhez , mint a kardforgatáshoz. Egy szarvast egyetlen lövéssel leterített. ,ezzel elnyerve a klánba tartozó fiúk tiszteletét.Robin és Daniel bemutatták Mary-nek Daniel feleségének,aki nemrégiben szült fiúgyermeket. Daniel ettől az utóbbi hetekben a fellegekben járt. A kisfiúnak  a Harry nevet adták.Robin lett a keresztapja és Sophie lett a keresztanyja.Ameddig Mary lábadozott Sophie szinte odaköltözött Danielékhez.Mindenben segített a fiatal anyának amiben csak kérte.Egyszer még a főzés is rá maradt.Mary-nek később eszébe jutott ,hogy meg kellett volna kérdeznie a lánytól ,hogy tud –e egyáltalán főzni.Azonban Sophie-nek ez nem okozott gondot ,sőt!Boldog volt ,hogy  ilyesfajta munkákat végezhetett ,mert így már nem hívták úri lánynak.A fiatal lány annyira fellelkesült , hogy desszertnek még olasz édességet is készített a vadászoknak.Ugyan félt ,hogy a fiúknak nem fog ízleni de amikor látta , hogy még a tányérjaikat is kinyalják nagyon megkönnyebbült.Még szerencse ,hogy az édesanyja megtanította főzni.

Emma és Embry is kezdtek egyre közelebb kerülni egymáshoz.A szolgálólány mindig boldogan beszélt aznapi randevújáról Sophie-val ,amikor a szőke lány éppen fürdőzött.

A Robinnal való kapcsolata is lépett egy szintet feljebb.Mostanában egyre szenvedélyesebb csókokat váltottak egymással.
Bár Robin néha még mindig udvariatlanul , vagy morogva szólt vissza a lánynak , ő ezt figyelmen kívül hagyta megfogadva ezzel anyja tanácsát.Az anyja szerencsére már felépült betegségéből, de mégis inkább Firenzében maradt.Hagyta , hogy a lánya kicsit önállósodjon.
Sophie minden héten írt a bátyjának ,aki készségesen válaszolt minden levelére.Szerencsére nem szerzett komolyabb sérüléseket a csatában sem ő sem pedig az apja.

Dél volt.Sophie éppen a hárfáján játszott a szobájában , amikor Robin szinte berobbant az ajtón.A lány nem tudta ,hogy mi baja a fiúnak de látszólag nagyon zaklatott volt valami miatt.
-Mi történt?-kérdezte csendesen a lány miközben Robin-hoz lépett.
-Az átkozott bátyám…az történt!-morogta dühösen.Sophie most hallotta először ,hogy Robinnak van egy bátyja.A nővérét már ismerte , kedves nő volt hatalmas szívvel megáldva.
-Nem is mondtad ,hogy van egy bátyád.-jegyezte meg suttogva Sophia.
-Bár ne lenne!
-Bocsáss meg de még mindig nem értem mi a bajod.
-Az ,hogy látogatóba jön.-suttogta mérgesen.
-Miért nem beszéltél róla soha?Mit tett amiért így megutáltad?-kérdezősködött értetlenül a lány miközben megpróbálta megölelni a fiút.
-Az nem rád tartozik!-kiabált rá Robin,amitől a lány hátratántorodott és ijedten nézte a tomboló férfit.Majd az mintha felismerte volna szavai súlyát magához ölelte Sophie-t -Sajnálom!Nem rád vagyok dühös , mégis rajtad töltöm ki…borzalmas vagyok tudom.
-Semmi baj , csak nem értem miért vagy ilyen zaklatott.Hogy mi lehetett akkora horderejű bűn amiért így megutáltad a bátyádat.
-Kérlek , ne beszéljünk erről.Majd valamikor elmondom neked ígérem de ne most kérlek.-kérlelte halkan ,majd egy csókot nyomot a lány puha arcára-A düh elveszi az eszemet!Tulajdon képen ide tartva hallottam apámtól a hírt.Leveled érkezett azt szerettem volna felhozni neked.-húzott ki a kabátja alól egy borítékot majd odanyújtotta Sophie-nak.A levél az édesapjától érkezett .Győzelmet arattak a franciák felett Nápolyban de még ki kell űzniük őket Olaszországból.Ez fantasztikus hír volt , s biztos volt benne  ,hogy Coeur is kapott egy hasonló levelet apjától.Még Robin arcára is mosolyt tudott csalni ezzel a hírrel.
-És mikor érkezik a bátyád?-ezt úgy érezte muszáj megkérdeznie.
-Ma este.
-Akkor ez azt jelenti ,hogy nem vacsorázol velünk?-kérdezte elszomorodva Sophie.
-Nem.Emiatt még inkább ott kell lennem ,hogy megvédjelek tőle.-jelentette ki miközben egy szőke tincset a lány füle mögé helyezett.
-Miért?Netalán tán le akar vadászni?-kérdezte nevetve Sophia-Mert akkor viszek kardot vagy fegyvert , ezen ne múljék.
-Mondhatjuk úgy is , de nem úgy akar levadászni ahogy te azt gondolod.-Sophhie értetlenül nézett a fiúra.Erre Robin is elmosolyodott.Olyan ártatlan még ez a lány.S pont ezért szereti annyira.Nem akar rosszat senkinek ,nem gondol és mond rosszat senkiről.Még rettentő tapasztalatlan az emberek természetével szemben.