A párbaj

Meg is hoztam a 2. fejezetet!Remélem tetszeni fog!




Eközben az erdőben egy hatalmas tűz mellett fiatal férfiak múlatták az időt.Húst sütöttek nyárson beszélgettek s jókat derültek.
-És mond Robin mit tudsz az úri lányról aki ma érkezett?-kérdezte röhögve az egyik fiú.
-Az apja apám jó barátja mert kihúzott minket a csávából egy kisebb sereggel még anno.A lányról nem sokat tudok.Bár amihez hozzá van szokva…nem hiszem ,hogy bármelyikünk társaságát is keresni fogja.-mosolygott ravaszul vezérük.
-Kár , pedig már szórakoztam volna egy jót.-tettetett búslakodást egy másik majd erre a megjegyzésre mindenkiből kitört a nevetés.
-Állítólag holnap a nagyteremben vacsorázik akkor talán megnézhetjük magunknak a kicsikét.-reménykedett Robin.
-Hát ha olyan úri lány ahogy mondod máskor nemigen fogja kitenni a lábát a szobájából.
-És kit tudnánk kifaggatni még róla?Ki a szobalánya?-kérdezte egy másik.
-Úgy hiszem az apám Emmára bízta ezt a feladatot.-felelte  elgondolkodva a kalapos fiú.
-Hohhó akkor holnap jól kifaggatjuk őt is, s majd a vacsoránál a kedves kis vendégünket is.-vigyorgott a vezér mellett ülő fiú.Ő volt a klán vezérének legjobb barátja.Még gyerekkorukban jól összebarátkoztak s azóta mint testvérek elválaszthatatlanok egymástól.Nincsenek egymás előtt titkaik.
-Nyughass  Daniel.Nem üldözhetjük el innen.Akkor apám puszta kézzel tekerné ki mindannyiunk nyakát .Apámnak fontos ez a barátság.
-Akkor tedd egy kicsit a szépet a lánynak majd  szórakozz el vele.-javasolta a tűz másik felén ülő fiúk közül az egyik.
- Tényleg ,hány éves?- kérdezte hirtelen Daniel.
- Azt mondták 15.
- Vagyis öt év van köztetek.- állapította meg az egyik fiú.
-Igen de már nagyon kíváncsi vagyok rá.Apám róla áradozik már egy hete.Hogy milyen művelt és okos és biztos nagyon szép is.Azelőtt megutáltam a lányt ,hogy megismertem volna.-röhögött fel bosszúsan Robin.
-Na akkor holnap reggel kifaggatjuk Emmát.-állt fel végül a Daniel nevű fiú-Nekem most mennem kell. Megígértem az asszonynak ,hogy pirkadat előtt hazaérek.Holnap találkozunk a nagy kapunál.-majd köszönés nélkül távozott.



Kora reggel Emma éppen vizet mert a vár melletti kútból amikor a fiúk közeledtek felé.
-Jó reggelt fiúk!-köszönt csendesen mosolyogva.
-Óh drága Emma , ugye tudod ,hogy mennyire kedvelünk téged akár egy kishúg olyan vagy nekünk.-dorombolt mosolyogva Daniel.
-Na jó ,mit akartok tőlem?-kérdezte nevetve s kissé elpirulva.
-Csupán információt a mi új vendégünkről.Feltéve ha te vagy a szobalánya.-mosolygott rá Embry.Ha lehetséges a lány még jobban elpirult s zavartan felnevetett ismét.
-Jól tudjátok, én vagyok.És milyen információk érdekelnek titeket?
-Hogy hogy néz ki,tud-e egyáltalán angolul…és , hogy milyen alsóruhát hord.-nevetett fel Daniel a végén.
-Gyönyörű lány de a vacsoránál majd meglátjátok.Tökéletesen beszél angolul ,akcentusa sincs.Nagyon kedves lány.És a legutóbbihoz nektek semmi közötök.-emelte meg a vízzel teli vödröt s elindult vissza a várba.A fiúk követték.
-És miben különbözik tőlünk.Úgy értem ő olasz.Van amiben meghatározóan eltér tőlünk?-érdeklődött már komolyabban Robin.
-Igen.Becsületes és tisztelettudó.-ezek voltak Emma utolsó szavai mert becsapta a fiúk orra előtt a vár ajtaját.Azok azonban  utánaeredtek.
-Melyik az ő szobája?-kérdezték egyszerre.
-Akarjátok tudni nem igaz?-fordult vissza a barna hajú lány fél szemöldökét érdeklődően felvonva.A fiúk csak bólintottak-Nem mondom meg.-nyújtott rájuk nyelvet és tovább indult.
-Akkor addig kell követnünk téged amíg rá nem kényszerülsz ,hogy odamenj.
-Miért érdekel ennyire titeket ez a lány?
-Mert egzotikum ,azért.-kacsintott rá Robin.


És a fiúk tényleg türelmesen követték mindenhová.Mígnem reggel kilenc órakor Emma kénytelen volt felvinni a reggelit Sophia szobájába.
-Á szóval itt lakik  a mi kis vendégünk.Benézhetünk hozzá?-nyújtogatta nyakát az egyik fiú a résnyire nyitott ajtó felé.
-Az kéne még!-suttogta megróvóan Emma- Egyébként is biztos ,hogy még alszik.
-Akkor nem is zavarnánk meg.Na engedj be,kérlek.-meresztette rá nagy barna szemeit Daniel.
-Szó sem lehet róla!-zárta le a vitát Emma és mikor bement a szobába rögtön becsapta az ajtót és kulcsra zárta.
Erre azonban Sophie is felriadt s ijedten ült fel ágyán.
-Elnézést kisasszony de a fiúk nem hagynak békét nekem hajnal óta.Követnek mert meg akarták tudni ,hogy ön ,melyik szobában van elszállásolva. Most is biztos itt hallgatózna az ajtó előtt.-s ez valóbban igaz volt.A fiúk egymást taposták ,hogy fülüket az ajtóhoz nyomhassák.
-Semmi baj Emma.-mosolyodott el álmosan a lány,majd felállt az ágyából s a ruhás ládájához lépett.
Egy  piros színű,  arany szálakkal hímzett lovagló ruhát választott melyben könnyen lehetett mozogni.

Miután felöltözött és megreggelizett Emmá-hoz fordult.
-Itt vannak még?-kérdezte suttogva.A szobalány óvatosan résnyire nyitotta az ajtót.
-Nem már elmentek.
-Akkor szeretnék elmenni lovagolni.Eljönnél velem?Te jobban ismered a tájat errefelé.
-Komolyan kérdezi?-kérdezte mosolyogva a barna hajú lány.
-Hát persze!Nagyon örülnék a társaságának.
-Nos akkor örömmel önnel tartok.Köszönöm a meghívást.
-Akkor gyere velem ,először szóljunk signore de Noir-nak ,hogy elhagyjuk a kastélyt de vacsorára hazaérünk.Aztán bemutatom neked Luna-t .Na gyere!-ragadta kézen  Emmát.Végigszaladtak a folyosókon egyenesen Coeur de Noir dolgozószobájáig.Bár Sophie szaladt elől Emma irányította a lányt.
Mikor megérkeztek az ajtó elé Sophia csendesen bekopogott , majd mikor engedélyt adtak neki belépett .Coeur éppen bort ivott egy aranyserlegből miközben nagyon olvasott egy pergament.Mintha levél lett volna.Mikor felnézett s  meglátta a fiatal lányt elmosolyodott.
-Drága Sophia miben lehetek szolgálatára?
-Signore  de Noir szeretnék elmenni lovagolni az erdőbe , de mivel én itt nem ismerem a járást magammal vinném Emmát is…ha megengedi.
-Ó természetesen.Menjetek csak , de vigyázzatok!Lehet ,hogy a bolond fiam és a barátai majd rátok akarnak ijeszteni.
-Ne aggódjon uram viszek magammal kardot is.6 éves korom óta a legjobb olasz mesterek tanítottak vívni.Ha nincs más kiút kihívom a fiát egy párbajra.-nevette el magát Sophie.
-Rendben de csak óvatosan.-nevetett Coeur is.


Miután Sophie visszament a szobájába s magához vette kardját ,Emma lekísérte az istállóba.
-Ő itt Luna, Dante párja.A legnyugodtabb lovam.-mutatott a szürke kancára-Ő pedig Dante –intett egy sötétbarna ló felé-És ő Lucifer.-vezette ki a csodálatos fekete paripát-Ma őt fogom lovagolni.Dante kicsit sántikál amikor megérkeztünk úgyhogy most hagyom had pihenjen.
-Gyönyörűek.-simogatta meg Luna nyakát Emma.


-Gyönyörű ez az erdő!
-Igen az , és hatalmas.Könnyű benne eltévedni.-mondta aggódóan Emma.
-Azt meghiszem.-bólintott Sophie és megállította a lovát ,hogy bevárja Emmát.Már egy ideje érzi és hallja ,hogy követik őket.Mikor ezt megsúgta Emmának a lány egyetértett vele s azon törték a fejüket ,hogyan cselezhetnék ki a fiúkat.Végül abban egyeztek meg ,hogy provokálni kezdik őket hátha előbújnak rejtekükből.
-Meséljen nekem erről a Robin de Noir –ról.Valóbban olyan borzalmas vadász és klánvezető?-kérdezte jól hallhatóan Sophie.
-Igen.Csupán néha fog egy –egy nyulat vagy fácánt a csapdáival.-Emmának nagyon meg kellett magát erőltetnie ,hogy ne nevesse el magát.
-De akkor mi lesz ha az apja átruházza rá a birtokjogot , és ő lesz az első számú klán vezető?
-Nos kisasszony én akkor csak annyit mondok: „Fusson ki merre lát!”-erre már egyikük se bírta nem elnevetni magát.Ekkor négy fiú ugrott eléjük.
-Ejnye Emma ,hogy beszélhetsz így rólam?-kérdezte sértődötten  Robin.
-Miért uram talán nem igazak az önt ért vádak?-szólalt meg Sophie ,kimentve elpirult szolgálólányát.
-Nem hölgyem egyáltalán nem.-nézett rá fekete szemeivel Robin.A lány most mérte végig igazán.Fekete bőrnadrágot viselt.Az inge mellkasa közepéig ki volt vágva feltárva izmos mellkasát.A meleg ellenére bőrkabátot viselt ,bőrcsizmát,valamint egy kalapot mely alól barna göndör fürtjei kilátszottak. A szemei fekete kontúrral voltak kihúzva még félelmetesebb benyomást keltve ezzel-Ó szóval ön az az elkényeztetett fruska aki vendégszeretetünket élvezi.
Ezzel a mondattal eltalálta Sophie gyenge pontját.Gyűlölte ,hogyha elkényeztetettnek hiszik azért mert nemesi családból származik és mert szép ruhákat hord.Mert az elkényeztetett fruskák általában buták.Ő viszont egyáltalán nem volt buta.Bizonyítja ezt ,hogy három idegen nyelven beszél tökéletesen:franciául,angolul és latinul.Valamint természetesen olaszul , hiszen ez az anyanyelve.
-Nos uram –mondta miközben leszállt a lováról-Remélem a kardot jobban forgatja mint a szavakat , mert ezennel kihívom egy párbajra.
Erre az összes fiú felnevetett beleértve Robint is.
-Kis asszony én nem viaskodom hölgyekkel.Főleg nem ilyen fiatal hölgyekkel.
-Netalán megijedt ,hogy legyőzi önt egy lány…egy ilyen fiatal lány.
-Nem de nem szeretném ha baja esne.
-Engem maga ne féltsen!-rántotta elő kardját kompenzálva ezzel ,hogy milyen komolyan gondolja a kihívást.
-Hohóó milyen harcias a kis úri lány!-kurjantotta Daniel.
-Sajnálom de nálam nincsen meg a kellő fegyver egy ilyen..hm…ütközethez.
-Emma ,kérlek odaadnád neki a kardodat?-nézett a szolgálólányra.A biztonság kedvéért neki is adott egyet hátha szükségük lehet rá…és lett is.
-Természetesen.-szállt le az említett is a lóról a kardot Robinnak nyújtotta Sophie-tól pedig elvette Lucifer kantárát és arrébb vezette a lovakat.
-Kezdhetjük?-kérdezte Sophie felszegett karddal.Robin csak vigyorogva bólintott.Ő is nagyon jól tudott vívni s gondolta egy lányt még fél kézzel is le tud győzni.Hát tévedett.Két percig sem viaskodtak egymással amikor Sophie lefegyverezte , s kardja hegyét Robin nyakára fogta.
-Ne merjen még egyszer elkényeztetett fruskának hívni,mert nagyon megbánja.-sziszegte majd leengedte a kardot s visszatette a kardhüvelybe.Furcsa módon Robin még mindig csak vigyorgott.A másik kardot kirántotta a földből és Emmának nyújtotta aki szintén eltette.
-Vacsoránál látjuk egymást Sophia!-kiabálta utána Robin amikor Sophie-ék elvágtattak lovaikon.A fiúk csak döbbenten álltak s hol Robinra néztek ,hol Sophie után s egyszer csak kitört belőlük a nevetés.
-Öcsém ,téged éppen most vert meg egy lány!-röhögött Daniel miközben Robin vállára támaszkodott , aki ezt nem nézte jó szemmel ezért lelökte barátja  könyökét.
-Ez nem vicces!-kiabálta morcosan.Már nem mosolygott-Inkább húzzatok és nézzétek meg a csapdákat a nyugati oldalon!
A többiek erre abbahagyták a röhögést és csendben nyakukat behúzva eltűntek a fák között.Csak Daniel maradt ott vele.
-Igazi kis vadmacska!-rázta a fejét vigyorogva.
-Igen az!-mosolyodott el Robin is.
-Tetszik neked?-kérdezte meglepődve Daniel.
-Dehogy.Túl fiatal!És amúgy is csak a baj lenne vele.-hazudta Robin.Valójában nagyon is tetszett neki a lány.A talpraesettsége , a nevetése és természetesen a külseje is.Az aranyszőke haja és a kékesszürke  szemei melyeket hatalmas szempillák vettek körbe.S azok a telt vöröslő ajkak .Igaza volt mikor azt mondta akkor még látatlanba ,hogy a lány egzotikum.Tetszett neki és meg akarta szerezni.
-Vagyis te már elképzelted ,hogy milyen lenne vele a jövőd?Ezzel éppen most cáfoltad meg ,hogy nem tetszik neked.-nevetett Daniel.
-És ha tetszik akkor mi van?Úgy sem érne semmit , bármit is tennék , hogy elnyerjem a kezét.
Biztosan egy gazdag nagy hatalmú olasz ficsúrhoz fogják hozzáadni.
-De azt mondtad ,hogy az apja és apád nagyon jóban vannak.Lehet ,hogy mégsem lenne olyan reménytelen.-gondolkodott hangosan Daniel.
-Lényegtelen mert még nem akarok megházasodni!-jelentette ki a kalapos de Noir-Elég ha látom nálatok mi megy , hogy egy életre elmenjen a kedvem a házasságtól.
-Hé nagyon jól tudod ,hogy Mary terhes azért olyan harapós mostanság.Egyébként úgy szeretem ahogy van.Képes volt miattam lemondani a családjáról mert azok nem akartak elfogadni.A piperkőc bagázs…-morogta miközben elindultak a többiek után.