Új vendég

Reggel Sophie kopogásra ébredt.Felállt és lassan az ajtó felé sétált.Először csak résnyire nyitotta ki ,de mikor látta ,hogy senki nem áll ott kitárta az ajtót.Tekintete a földre esett ,hol egy apró gyöngyvirág csokor  egy vékony szalaggal volt összekötve ,valamint a csokor alatt egy boríték tartózkodott.Először a virágokat vette fel s megszagolta.Menyei illatuk volt.Majd visszalépett a szobájába s ott bontotta fel a borítékot.Csupán egy szó volt benne:”Sanjálom”. S az aláírás egy R betű volt.Elég nyilvánvaló volt számár ki hozhatta.Akaratlanul is elmosolyodott mikor ismét a virágokra nézett.Tegnap csupán pár szó erejéig beszéltek arról ,hogy mi a kedvenc virága:
-A gyöngyvirág.-mosolygott Robinra.
-Hogyhogy?Mármint természetesen nagyon szép virág de azt gondoltam valami egzotikusabb vagy nemesebb virág a kedvenced.Például a rózsa vagy a tulipán.-lepődött meg Robin.
-Igen de azok számomra túl mesterségesek.Természetesen vannak vad rózsabokrok de számomra  a gyöngyvirág szimbolizálja a természet érintetlenségét.Mert az bármely erdőben megtalálható.
Ha Robin képes volt így megjegyezni ezt az apró dolgot akkor biztos ,hogy végig figyelt arra amit mond s nem gondolta úgy ,hogy össze vissza fecseg.
Bár örült a gesztusnak s nagyra értékelte mégsem akart kimenni a szobájából a következő egy hétben.

Előszedte a már oly rég használt hegedűjét s vagy azon játszott , vagy a hatalmas hárfáján.Vagy olvasott természetesen , s várta édesanyja levelét.

Végül a következő hét keddi napján az ablakából megpillantotta katonáját egy másik lovas kíséretében.Azonnal leszaladt a vár elé.Olyan gyorsan futott ,hogy maga is meg volt lepve ,hogy nem esett el a lefelé vezető csigalépcsőn.Mikor kiért beigazolódott minden reménye.
Bátyja szállt le a másik lóról,aki amint megpillantotta hugát elmosolyodott , de mikor jobban megnézte s látta vörösre sírt szemeit mosolya lelankadt.A lány a karjaiba vetette magát.A katona elvezette a másik paripát is.
-Drága hugom,mi történt veled?-kérdezte aggódva.
-Hogy kerülsz ide?Nem úgy volt ,hogy te is harcba mész?
-De , de most éppen fegyverszünet van.Így apánk hazaküldött Firenzébe anyánkhoz ,hogy megnézzem ,hogy van ,de ő meg hozzád irányított azzal ,hogy most neked nagyobb
szükséged van rám.De hát mi történt?
-Gyere először bemutatlak Coeur de Noir-nak aztán a szobámban elmondom.-húzta maga után bátyját Coeur dolgozószobája felé.


Coeur kitünő örömmel fogadta Rodrigo-t csak azt sajnálta , hogy csupán pár napig marad.

-Szóval mi a baj?-kérdezte immár huga szobájában miközben az arcát simogatta.Sophie mindent elmondott amit anyjának is leírt a levélben.Rodrigo csak nevetett a végén.
-Drága Sophie-m, ezt hívják szerelemnek!-mosolygott a lányra aki ismét sírva fakadt mesélés közben-Hogy ijedhettél meg ettől ennyire?Én meg már azt hittem bántanak téged.-ölelte magához a síró lányt.
-Minden olyan gyorsan történt és… minden olyan idegen volt.-suttogta erőtlenül.
-Várj ha jól értem te azóta nem beszéltél azzal a szerencsétlen flótással?-tolta el kicsit magától a lányt hogy a szemeibe tudjon nézni.Sophie megrázta a fejét-Ó szerencsétlen fiú!-nevetett fel-Apropó hány éves?
-Húsz.
-Annyira nem nagy közöttetek a kor külömbség.De szerintem most már bőven itt az ideje ,hogy beszélj vele.-a lány bólintott.
-Menj pihenj le nyugodtan , nagyon hosszú volt az utad , főleg ,hogy lóháton jöttél.Ó azt el is felejtettem megkérdezni ,hogy hogy van édesanyánk.Látod milyen önző vagyok , csak magammal foglalkozom.-hajtotta le a fejét Sophie.
-Nyugodj meg jól van.Egyre jobban.Kezd kilábalni  a betegségből.De most már menj és beszélj ezzel a Robinnal.-simított végig még egyszer huga arcán majd egy csókot nyomott rá és kiment a szobából.

Robin-ék szerencsére a várban voltak , kivételesen,így Sophie hamar megtalálta őket.
-Robin beszélhetnék veled egy percet négy szem közt?-kérdezte halkan,bátortalanul.
-Nem kell , tökéletesen tudom mit akarsz mondani.Megértettem a reakciódból.Egy kicsit szórakoztunk és kész.A csók hiba volt.Meg is bántam.Téma lezárva.-mondta ridegen s még csak Sophie-ra sem nézett,aki sírva szaladt vissza a szobájába.Nem akarta a bátyját felébreszteni ilyen hosszú út után.Amikor lefeküdt az ágyára úgy érezte valami szétszakadt a mellkasában.Fizikai fájdalmat érzett,alig kapott levegőt.Szóval ilyen ,hogyha valakinek összetörik a szíve.-gondolta magában-Borzalmas érzés.
Bár még csak délután volt ,nem akart senkit látni ezért kulccsal csukta be az ajtaját.Nem akart se enni se fürödni , csak aludni.Lebegni a boldog tudatlanság birodalmában ,így álomba sírta magát.


-Robin  szerintem kicsit kemény voltál hozzá.-jegyezte meg este a tábortűznél Daniel.
-Ja haver , szegény kislánynak már így is ki voltak sírva a szemei.-értett egyet Embry.
Most csupán hárman voltak a többi klán tag éppen részegre itta magát a kocsmában.
-Egy tetves hétig mindig vártam őt órákon keresztül a réten lévő almafa alatt , de ő még a szobájából se tette ki a lábát.Velem egy nő sem szórakozhat főleg nem egy gyerek.
-Robin te is nagyon jól tudod ,hogy már nem gyerek.Nem is úgy viselkedik és nem is néz ki úgy.
-Ja az első vacsoránál amikor velünk evett is majd kiesett a szemed annyira stírölted a mellét.-nevetett fel Embry mire Daniel kupán verte egy fadarabbal.Majd a fadarabot a tűzre dobta-Most mi van?Ez az igazság!
-Jaj fogd már be!-morgott rá Robin is.
-És most mit fogsz csinálni?-kérdezte ismét Embry.
-Fogalmam sincs.-vallotta be vonakodva a kalapos fiú.
-Szerintem kérj tőle bocsánatot!Az a legkevesebb a mai viselkedésed után!Aztán beszéljétek meg mert ez így nem állapot.-tanácsolta az idősebbik de Noir –Folyton csak testben vagy velünk a gondolatid meg rajta járnak.
-Daniel ez nem ilyen egyszerű!
-De igen ilyen egyszerű csak te mindent túlbonyolítasz.
-Jézusom Robin millió kis kalandod volt már és most kifog rajtad egy ilyen fiatal lány?-értetlenkedett Embry.
-Igen mert őt szeretem!-ordított rá végül Robin.
-Na végre ,hogy kimondtad!-forgatta meg szemeit Daniel-Már ezen fáradozunk Embry-vel egy hete.
-Mi?-nézett rájuk értetlenül  vezérük.
-Pontosan tudtuk ,hogy mit érzel iránta.Elvégre már mi ketten is éreztünk vagy érzünk szerelmet valaki iránt.Jézusom ez de nyálas volt!De mindegy mert ez az igazság.
-Ha már itt tartunk te Embry kibe is vagy beleesve , mint vak kutya a szakadékba?-nézett harmadik barátjukra Robin.
-Hát ..öhm..az most nem érdekes.Ne tereld a témát!
-Egy  jó francot nem az!Na ki vele!-szólt parancsolón Robin.
-Hát jó…már régóta csak néhány szót szoktam vele váltani nagy ritkán de te is ismered szóval…öhm…Emma.Emmát szeretem.Ezért tudom milyen szar érzés most ez neked.
-Nekünk is a többiekkel kellett volna mennünk lerészegedni addig se gondolkodunk.-lökte meg Embry-t Robin.
-Hát ja…csak azzal nem oldunk meg semmit.-sóhajtott fel Embry.
-Nocsak !Csak nem kezd benőni a te fejed lágya is?-kérdezte röhögve Daniel.
-Röhögj csak!Neked könnyű!Te már túl vagy a nehezén!
-Egy jó francokat!Majd ha a feleséged terhes lesz és minden apró dologért a fejedet szedi , na akkor majd megnézem te mit fogsz csinálni!
A végére már mind a hárman csak nevettek.