Érkezés

Meg is hoztam az első fejezetet!Remélem tetszeni fog!Hagyjatok magatok után néhány komit ,akár pozitívat akár negatívat ami építő jelleggel hathat a történetre!:)



Amikor megállt a hintó a lány remegve sóhajtott fel. Még volt röpke fél perce ,hogy összeszedje magát ,mielőtt kinyitják neki az ajtót , hogy kiszálljon. Világoskék selyemruhájának  ujjával babrált idegesen. Majd , hogy erőt merítsen megérintette édesanyja keresztjét a nyakában. Majd a kocsis kitárta neki az ajtót s kisegítetteA nap olyan fényesen sütött a szemébe,hogy először nem látott semmit.Hosszú volt az út Firenzéből.A lábai teljesen elzsibbadtak alig érezte őket.A fűző nehezítette a légzését ,s úgy érezte menten elájul a melegtől.Miért is  vett fel hosszú ujjú ruhát?Már maga se tudja.
Megpillantott maga előtt egy öblös alkatú, fekete ruhába öltözött férfit.
-Jó napot kisasszony.Az én nevem Coeur de Noir.-nyújtott kezet.A lány kézcsókra nyújtotta kezét.
-Buon giorno* ,signore de Noir. Sophia Bianchi vagyok.Cesare Bianchi lánya.
-Örömömre szolgál ,hogy  nálunk vendégeskedik Sophia.Az apja és én igen jó barátokká lettünk mikor megpróbálták tőlem elvenni az erdőmet.Mikor senki más nem segített ő mentette meg a családomat s védte velem az erdőmet.Áldom a napot amikor úgy döntöttek meglátogatják Londoni barátaikat akik kihozták őket ide körülnézni.De untatom itt magát a folytonos beszédemme.Biztos kifárasztotta ez a rettentő hosszú utazás.A legszebb szobát készítettem elő önnek .-újságolta miközben elkezdte bevezetni a lányt a várba-Ha óhajtja a  vacsorát fogyaszthatja a szobájában.Hány órakkor szeretne vacsorázni?
-Az öt óra lenne a legjobb.Köszönöm szíves fáradozásait a kényelmemet illetően.-mosolygott a férfira már kicsit bizakodóbban.
-Ugyan igazán semmiség.De remélem a holnapi vacsorát már a körünkben tölti el.Igazán szeretném önt jobban megismerni , már csak azért is mert édesapja a leveleiben folyton önről áradozott.Meg természetesen a bátyáról is.Apropó ,ő hogyhogy nem jött önnel?
-Tudja a bátyám már 25 éves.Jócskán megérett a csatázásra így apámmal tartott.
-És az édesanyja?
-Nos ő..sajnos lebetegedett.Nem bírta volna ezt a hosszú utat.-válaszolt kissé szomorúan Sophia.
-Ó az sajnálatos.De biztos rendbe fog jönni.-mosolygott rá bizakodóan Coeur de Noir.
-Igen.A remény hal meg utoljára.
-Nos ez lesz kegyed szobája.Remélem elnyeri a tetszését.-nyitott be a férfi az egyik ajtón.A szoba hatalmas volt. A falakat színes szőttesek s néhol szőrmék  fedték.Egy hatalmas ágy is volt amelyet  szőrmetakarók fedtek.Egy asztal volt a szoba közepén s egy kandalló az ággyal szemben.Az egyik sarokban egy porcelán kád helyezkedett el.A hatalmas ablakokon csak úgy áradt be a fény.Sophia azt se tudta merre nézzem mert mindenhol új dolgok fogadták.Még sosem látott ennél furcsább szobát és nem is ehhez volt szokva , de valahogy tetszett neki.
Illett az itteni hangulathoz.
-Tökéletes lesz.Köszönöm.-mosolygott hálásan az idős férfire.
-A holmijait azonnal felhozatom.A szobalánya hozza majd fel a vacsoráját s hoz forróvizet fürdéshez  ,s bármit amit kegyed óhajt.Nekem most sajnos mennem kell.Jó pihenést kívánok.-hajolt meg az idős de Noi.
-Nagyon köszönök mindent.Nagyon hálás vagyok önnek a vendéglátásért.-nézett rá ismét Sophia .
-Ez csak természetes.-hátrált ki a vezető majd eltűnt az ajtó mögött.Való igaz a lány nagyon fáradt volt.Át sem öltözött csak rádőlt az ágyra és elaludt.

Pakolászás zajára ébredt jó pár órával később.Álmosan hátraseperte szőke haját a szeméből ,hogy lásson.A kandallóban már égett a tűz.A kád a kandalló elé volt húzva és víz gőzölgött  benne.
Egy fiatal lány éppen az asztalon terített meg vacsorához.Máris öt óra lenne?-kérdezte magától gondolatban.Amikor a szolgálólány észrevette ,hogy felébredt felé fordult.Hosszú barna haját kontyba fogva hordta egy egyszerű barna ruha volt rajta de még így is csinos volt.Vékony karja és dereka volt.
-Madam.-pukedlizett-Bátorkodtam fürdőt készíteni magának gondoltam jól esne a hússzú út után.Valamint felhoztam a vacsoráját.Az én nevem Emma.Én leszek a szobalánya amíg nálunk tartózkodik.-közölte bájosan mosolyogva a lány.Csak egy kicsit lehetett idősebb Sophia-nál.Bár ő a maga 15 évével is inkább nézett ki 17-nek  mintsem amennyi valójában.
-Köszönöm , hogy mindenre gondolt.Az én nevem Sophia.De mivel majdnem egyidősek vagyunk nyugodtan szólíts Sophie-nak.
-Köszönöm Sophie.-pirult el a lány.Egy vendég se volt még vele ilyen udvarias.
-Emma ön már vacsorázott?-kérdezte hirtelen Sophie mikor meglátta mekkora adag ételt kapott.
-Nem Madam.
-Akkor kérem ,hozzon magának is egy tányért és evőeszközt.Szeretnék önnel beszélgetni az itteni emberekről ,szokásokról és minden egyébről.Valamint a segítségét kérem a vacsora elfogyasztásában.-nevetett fel feszültségoldóan a szőke hajú lány.
-Biztos benne Madam?-nézett rá megütközve Emma.
-Igen.Örömömre szolgálna vele.
-Ez esetben nagyon köszönöm a kedvességét.Azonnal jövök-szaladt ki a szobából.


-Szóval  Emma ,meséljen kérem!Tényleg igaz , hogy egykoron a de Noir-ok rablóvadászatokat tartottak?
-Igen ,nagy ritkán még most is tartanak.De csak Robin és a klánjába tartozó fiúk.
-Ki az a Robin?
-Robin de Noir , Coeur de Noir fia.Van egy saját klánja ami kivált Coeur de Noir klánjából.A fiatalabb fiúk együtt bandáznak ,vadásznak és lopják az időt az erdőben nap mint nap.Na meg persze ők figyelik a határokat is nehogy betolakodók lépjenek az erdőbe és kezdjenek el vadászni a mi területünkön.
-Értem.Szóval Robin fogja örökölni az erdőt igaz?
-Igen.Ó és van egy testvére is Loveday,de ő már nem lakik a várban.Férjhez ment Benjamin Merryweather-höz és Holdszálláson laknak a kastélyban.Régen még rosszban volt a két család de ez a frigy kibékítette őket.
-És neked már van vőlegényed?-kérdezte nemes egyszerűséggel témát váltva Sophie.Emma félrenyelte az ételt a kérdés miatt.Mikor végre kiköhögte magát válaszolt.
-Nem dehogy.-rázta meg a fejét.
-De van aki tetszik önnek nem?Ennyi férfi mellett.
-Nos…igen tényleg van egy fiú.Robin klánjába tartozik.Embry-nek hívják.-motyogta elpirulva a szolgálólány.
-És sokat beszélgetsz vele?
-Nem…szinte soha.Minden nap köszönünk egymásnak néha megvitatjuk az időjárást ,hogyha kora reggel a fiúkat várja egyedül a várkapu előtt de egyébként soha.
-Nos ,hogyha tetszik neked , szerintem beszélgess vele kicsit többet.-javasolta Sophie miközben befejezte a vacsorát és hátradőlt a székében.Igazán finom volt.-jegyezte meg magában.
-Ez  sajnos nem ilyen egyszerű.A fiúk általában  hajnaltól estig az erdőben vannak.
-Nos majd szeretnék elmenni az erdőbe sétálni.Örülnék ,hogyha elkísérnél és akkor hátha beléjük botlunk.-mosolygott rá cinkosan Sophie- Segítenél levenni a ruháimat?
-Természetesen.-állt fel Emma és elkezdte bontogatni a ruha hátulján a selyem madzagokat.A víz kellemesen meleg volt .Sophie egy ideig elidőzött benne.Örömmel lélegezte be a rózsaolaj illatot ami a vízgőzből áradt.Az otthonára emlékeztette.Otthon is csak ezt a fürdőolajat használta.
Mikor kiszállt a vízből megtörölközött és felöltözött hálóruhába valamint egyeztette a reggeli időpontját Emmá-val.Majd aludni küldte a lányt s maga is lefeküdt.Még mielőtt elaludt volna arra gondolt , hogy nem is olyan rossz itt.Sőt most már kifejezetten kezdi élvezni ezt a kis…vakációt.

*Jó napot!(olaszul)