Betegség

Köszönöm mindenkinek a kommenteket amiket az előző fejezetekhez kaptam!:)Nagyon jól estek és örülök a 4 rendszeres olvasónak!:))

Robin még három napig fogalmazta a bocsánatkérését a szobájában míg végül rászánta magát.Azonban arra nem számított ami ezután következett.

Sophie szobájának ajtajánál volt Emma ,a bátyja akivel Robin személyesen még nem találkozott de látta már párszor ,sőt még Embry és Daniel is ott volt.
-Kérlek Sophie nyisd ki az ajtót!Már több mint négy napja nem ettél.Kérlek nyisd ki!-szólongatta a bátyja-Emlékszel mit ígértél nekem tegnap?Kérlek engedj be!-végül feladta s Emmához fordult-Kérlek hozd ide a pótkulcsot.
-Azonnal uram.-szaladt el a lány , majd pár perc alatt fent volt ismét.Először Rodrigo lépett be a szobába majd a fiúk végül Emma és Robin.Rodrigo  huga ágyához szaladt.A lány arcán lázrózsák jelentek meg s verejtéktől volt nedves a haja.
-Uram isten!-suttogta magának ijedten a férfi-Hozzanak azonnal hideg vizes ruhát!Gyorsan!Sophie!Hugom ébredj fel!Kérlek!Kelj fel!-Rodrigo szeméből könnyek folytak-Kérlek!Sophia!Nem halhatsz meg!
Embry ,Daniel és Robin ledermedve álltak az ágy végénél.Robin reagált leghamarabb , odaszaladt az ágy másik oldalához s ő is kérlelni kezdte a lányt miközben láztól forró kezét szorította.
-Nem hagyhatsz itt!Most nem!Kérlek kelj fel!Kérlek szerelmem nyisd ki a szemedet!-suttogta ő is megtörten.Majd megérkezett Emma a vizes ruhákkal amivel befedték a lány testét.
-Daniel hívd az orvost!Gyorsan!Embry te pedig szólj az apámnak!-utasította Robin már keményebb hangon a fiúkat akik azonnal rohantak feladatukra.
-Ugye tisztában vagy vele ,hogy ez miattad van?-kérdezte sziszegve Rodrigo Robint.
-Igen! Bár hamarabb rászántam volna magam a bocsánatkérésre!Rettenetesen sajnálom!-nézett a férfira akinek a szeméből még mindig könnyek folytak.Csak egy bólintásra futotta tőle,majd megsimogatta a lány forró arcát.

Fél órán belül megérkezett az orvos is.Ameddig megvizsgálta Sophie-t mindenkit kiküldött a szobából.Majd pár perccel később mikor kilépett az ajtón mindenki rögtön azt tudakolta ,hogy mi baja van a fiatal lánynak.
-A kis hölgynek fizikailag a lázon kívül semmi baja,ezért arra a következtetésre jutottam ,hogy a betegség lelki eredetű lehet.Éppen ezért csak annyit tudok mondani önöknek, hogy imádkozzanak ,hogy túlélje az éjjelt.Valamint ,hogy vetkőztessék le teljesen és csavarják vizes lepedőbe és naponta egyszer rakják jeges fürdőbe.De ha holnap reggelig nem ébred fel akkor sajnos biztosra veszem ,hogy már nem éli meg a holnap delet sem.Ki fog száradni.Holnap reggel visszajövök addig tegyék amit mondtam.-ezek voltak az utolsó szavai majd távozott.
-Hozz fel jó sok hideg vizet!-utasított Emma egy másik szolgálólányt aki azonnal el is szaladt-Én addig átöltöztetem egy lenge alsóruhába ,aztán tegyék bele a hidegvízben és tartsuk benne egy ideig.Majd miután kivettük én levetkőztetem és becsavarom hideg vizes lepedőbe majd betakarom és akkor bejöhetnek hozzá.-vette át az irányítást a fiatal barna hajú lány.Neki volt most a legnagyobb lélekjelenléte a jelenlévők között.

Mikor a procedúrával végeztek csupán Rodrigo és Robin maradt bent a szobában.Mind a ketten magukban imádkoztak a lány életéért.Pedig Robin sose volt az a túl vallásos személy most mégis végigimádkozta az éjszakát.Hajnal felé a két férfi már egymást támogatta , hogy ne adják fel a reményt.Ahogy egyre közelebb kerültek a reggelhez már mind a ketten hangosan imádkoztak Sophie kezeit fogva.Rodrigo latinul Robin pedig anyanyelvén.Nem értette miről beszél Rodrigo de sokszor hallotta Sophie nevét.
Majd beköszöntött a reggel.A lányt fedő vizes lepedőket már hatodjára cserélte ki Emma.A láza nem igen akart lemenni.
Reggel hét órakor megérkezett az orvos.
-Még mindig nem kelt fel a kis hölgy?-kérdezte az ajtó előtt összegyűlt fiúkat.Robin klánjának tagjai  ott virrasztottak  vezetőjükkel.Csak nem akartak bent tolongani ezért a folyosón foglaltak helyet.A fiúk egyszerre rázták a fejüket szomorúan.Sophie most már a klánjukhoz tartozott Robin által.Az orvos belépett a szobába és két megtört férfit látott egy kislány ágya mellett imádkozni , aki bármelyik pillanatban meghalhat.Viszont a két férfi más látott a kislány helyett.Egyikőjük szeretett hugát akit születésétől kezdve óvott.A másik a szerelmét kitől nem tudott idejében bocsánatot kérni,s ezt a férfit belülről kezdi felemészteni a bűntudat és a fájdalom amit a lány elvesztése okozhat.

Furcsa dolog a halál.Ha közel kerülünk hozzá mindannyian félünk.Félünk ,hogy valamit az életünkben félbehagytunk.S ezért képtelenek vagyunk továbblépni.Lebegni a biztos sötétségbe s csupán néhány hangot hallani.Ezt érzi most Sophie.A fülében csengenek a kérlelő , könyörgő szavak ,hogy harcoljon tovább ,hogy ébredjen fel.Tulajdonképpen ő sejti még itt is ezen a  sötét nyugodt helyen ,hogy miért is van egyáltalán itt.Megszakadt a szíve.Érezte sajogni ,szúrni , szorítani…annyi féle módon tud fájni egy szív ,hogy arra nincsenek szavak.Ő napokig érezte ezt hol gyengébben ,hol erősebben.De a végén már annyira reményvesztettnek tűnt minden ,hogy a szíve végül megszakadt.Pedig ez nagyban az ő hibája volt.Mert későn akart beszélni a fiúval.Szóval ha most feladja akkor csupán a családjának okoz fájdalmat.A saját hibájából.

Kilenc órát ütött az óra és még mindig nem ébredt fel.Az orvos már letett a lány életéről a két férfi azonban még mindig buzgón imádkozik az ágy mellett.
Öt perc múlva negyed tizenkettő.A lány még él.De nincs ébren.Az orvos szerint már csak percei vannak hátra ,vagy maximum fél órája.
Háromnegyed tizenkettő.Ha az orvos számításai pontosak voltak akkor a lány szívének most kellene megállnia ,de még mindig dobog.
S végül delet üt a szobában lévő óra.Távolról harangszó hallatszik a nyitott ablakon át.A lány szemhéja megrebben.Majd résnyire nyitja kékesszürke szemeit.Érzi két kéz szorítását.Oldalra fordítja a fejét először az egyik irányba majd a másikba.A bátyját látja ahogy kezére borulva lehajtott fejjel imádkozik.A másik oldalon ugyan ezt teszi Robin de Noir ,a férfi akit tiszta szívéből szeret.Sophie erőt vesz magán és megszorítja mindkettőjük kezét.A két férfi egyszerre néz fel rá s mosolyodik el.Először bátyja öleli magához , s végigcsókolja az arca minden szegletét.Majd szerelme csókolja szájon gyöngéden de hosszan.
-Hála Istennek!-suttogják mindketten.Az orvos hitetlenkedve nézi az ébren lévő leányt aki beszélni még nem tud borzasztóan kiszáradt torka miatt.Azon nyomban vizet hoznak neki.Miután már megivott egyszerre három kancsó hideg vizet a láza elkezdett csökkenni.A lázrózsák fakulni kezdtek az arcán s a szemébe elkezdett visszatérni az élet.