Családi történet és séta az erdőben

Mikor Sophie hazaért átöltözött egy díszesebb abroncsos ruhába.A kék selyem mellett a szeme is kéknek hatott.Hihetetlen ,hogy elrepült az idő az erdei sétával.A párbaj óta viszont nem tudja kiverni a fejéből Robin de Noir-t.Csak azt tudná miért nem!Hiszen roppant udvariatlan volt vele.Lenézte és kigúnyolta.Fájtak neki a szavai.Mélyen legbelül a szívét égették,de megpróbált nem foglalkozni velük.De Robin arca folyton visszatért a gondolataiba.Nem!Elég!Hagyd abba és koncentrálj!-szólt magára gondolatban.Majd elindult a nagyterembe , ahol most összecsődült a vár egész népe.Leginkább férfiak ültek az asztaloknál,nők csupán elvétve.Sophie Coeur de Noir jobb oldalán foglalthelyet míg Robin a balon.A fiú nem tudta levenni róla a szemét.Most még szebb volt ebben a kék ruhában ,mely jobban láttatta melleit is melyek minden lélegzetvételekor megemelkedtek majd visszasüllyedtek.Az arca akár a legdrágább porcelán s szemei mint a legfényesebb zafírok. S ahogy evett , azaz elegancia …nem ezt nem lehet tanulni  ezzel születni kell.Robin végül alig evett valamit ,leginkább csak bort ivott  s szemeit Sophie-n felejtette , miközben a lány barátságos társalgást folytatott apjával,ám egy kérdésre felkapta a fejét.
-S édesapád  választott már számodra vőlegényt?-a kérdést meghallva még Sophie is félre nyelt-Mert gondolom igen sok kérőd akad.
-Valóbban már volt jó néhány , de apám megígérte nekem ,hogy csak az én beleegyezésemmel fogja kiválasztani a vőlegényemet.Találkoztam is a kérőimmel ,de mind csupán a  haszon miatt akartak elvenni vagy a külsőm miatt.De a végén sajnos választanom  kellesz , bármennyire nincs ínyemre.S nem csak nekem.A bátyám azt javasolta , hogy vonuljak zárdába ,hogy megúszhassam ezt a...kényszert.Mert tudja , édesanyám első házassága borzalmas volt.A férje gazdag volt ,de erőszakos és primitív.Ő úgy tartotta ,hogy a nők csak azért vannak ,hogy a férfiak…khm…nos…élvezetüket leljék bennük.Meg ,hogy örököst szüljön nekik természetesen.Az anyám két év után nem bírta tovább és elszökött.Még csak 18 éves volt.Véletlenül tévedt apám birtokára aki ájultan találta a kertben.Gondját viselte és vigyázott rá.Amikor anyám elmondta mi történt vele és ,hogy miért menekül apám felajánlotta segítségét a válási ügyekben.Elment anyámmal Rómába a pápához aki szerencsére a körülmények tekintetében felbontotta a frigyet.Ezután anyám , mivel szülei időközben meghaltak apámhoz költözött.Évekig csupán barátok voltak míg egy nap apám szerelmet nem vallott anyámnak és meg nem kérte a kezét.Anya nagyon boldog volt.Aztán a menyegző utáni kilencedik hónapban megszületett a bátyám Rodrigo.Később anyám kétszer is teherbe esett de a testvéreim halva születtek.Aztán mikor már letettek az újabb gyermekáldásról anyám teherbe esett velem.Apámat nagyon furcsának tartották mert nem ismét fiút szeretett volna hanem lányt.Anya azt mesélte ,hogy apám háromszor végigszaladt a kastélyunk körül és vigyorogva ordította ,hogy:”Lányom született!”. A személyzetünk azt hitte ,hogy megbolondult , pedig csak boldog volt.
-Hát igen amikor megismertem Cesare –t én is csodabogárnak tartottam de ez csupán előnyére volt.Ő egy igazán rendes ember.-értett egyet Coeur,majd sóhajtott egyet-Robinnak is folyton rágom a fülét ,hogy nősüljön meg de mintha csak a falnak beszélnék!
-Ugyan uram ,hagyja csak!Egyszer úgy is megtalálja azt a nőt aki nélkül nem tud élni és akit feleségül vesz.Ne sürgesse csak azt éri el ,hogy az őrületbe kergeti vele!-nevetett fel csilingelően a szőke hajú lány.
Talán már meg is találtam.-gondolta magában Robin


Robinnak csak éjszaka az ágyában fekve jutott eszébe ,hogy a lány nem számolt be apjának csúfos vereségéről.Holnap megköszöni neki és vele töltöm a napot ha ő is akarja.-határozta el-Megmutathatná neki még jobban az erdőt , elvihetné szedret szedni , úgy is most érik.Ezzel az elhatározással aludt el.

Másnap Sophie egyedül indult felfedező útra mert Emmá-nak dolga volt,így csak útbaigazítást tudott neki adni.Egy rétet ajánlott neki mely nincs túl messze a vártól és könnyű megtalálni.Sophie társaság híján egy könyvet vitt magával.A rétet hamar megtalálta .A rét közepén egy almafa állt , az alá telepedett le a lány ,hátát a fa törzsének támasztva.Majd mikor megunta az olvasást lefeküdt a fa árnyéka alatt a puha zöld fűre s szemét becsukva pihent.Nem aludt el.Hallgatózott.Az erdő ezer moraját fújta felé a szél.Madárfüttyöt ,állatok motoszkálását.Mikor kinyitotta a szemét Robin de Noir állt felette.Sophie rögtön felült.
-Jó napot kis asszony.-hajolt meg a fiú immár illedelmesen.Csak egyedül volt.
-Jó napot signore de Noir.-biccentett összehúzott szemöldökkel a lány-Maga követett engem?
-Nem.Emmától kérdeztem meg ,hogy merre indult.-mesélte miközben leült a lány mellé-Bocsánatot szerettem volna kérni a tegnapi viselkedésemért,tudja elég nyers modorom van az idegenekkel.Valamint szeretném megköszönni ,hogy nem szólt apámnak a csúfos vereségemről.-mondta őszintén a kékesszürke szemekbe nézve.
-Megbocsájtok.Felejtsük el a tegnapot és kezdjük tisztalappal a mait.-mosolyodott el Sophie majd kezet nyújtott-Valójában egymásnak be sem mutatkoztunk.Sophia Bianchi vagyok.
-Nagyon örvendek kisasszony.Én Robin de Noir.-csókolt kezet neki a fiú s a kelleténél kicsit tovább hagyta ajkait a lány bársonyos kézfején.De Sophie se bánta ,nagyon jól esett neki a fiú érintése-Mint látom nincs társasága.Esetleg velem tartana egy sétára az erdőben Sophia?
-Nagyon szívesen.-bólintott kissé elpirulva-És hívjon nyugodtan Sophie-nak.
Robin felsegítette a lányt a földről.
-Nagyon szívesen Sophie.
Félúton az erdőben már tegeződtek is.Mindenről beszélgettek.Családról,barátokról,jövőbeli tervekről.A nap végére a kapcsolatuk olyan volt mintha már ezer éve ismernék egymást.Már a vacsorára is együtt érkeztek,amit Coeur örömmel nézett.Remélte ,hogy a két fiatal jól ki fog jönni egymással.S titkon Sophia apja Cesare is ezért imádkozott.
A vacsora után Robin felkísérte a lányt a szobájába.
-Köszönöm ezt a csodálatos napot.-mosolygott a fiúra Sophie az ajtóban állva.
-Nem , én köszönöm neked!Hogy a tegnapi viselkedésem ellenére adtál nekem még egy lehetőséget.Egyáltalán nem olyan vagy mint amilyennek képzeltelek.
-Á ,szóval nem vagyok elkényeztetett fruska?-kérdezte nevetve a szőke lány.
-Nem egyáltalán nem!-suttogta Robin majd gyengéden megcsókolta a lány puha ajkait.Sophie hIrtelen nem tudott reagálni de pár másodperccel később visszacsókolt.Majd megszakította a csókot és beszaladt a szobájába s Robin orra előtt becsapta az ajtót.A fiú nem értette mi történik.Elvégre  a lány visszacsókolt.
Sophie azonban teljesen össze volt zavarodva ennek ellenére is.Neki ez túl gyors.Alig két napja ismeri a fiút , most pedig itt csókolózik vele a hálószoba ajtaja előtt?!Ez nem az ő stílusa.Sőt!Még sosem csókolózott senkivel.De bármennyire próbálta tagadni nagyon jól esett neki is.Akár csak a fiúnak aki még mindig letaglózva állt az ajtó előtt.Majd mikor feleszmélt bekopogott.
-Sophie,minden rendben?
-Igen ,de most kérlek menj el!- hallotta a lány remegő hangját az ajtó másik feléről.Sírt.
Robin olyan dühös volt magára ,hogy amikor elért az ajtó közeléből ököllel belecsapott az első falba.Hogy lehet ekkora hülye?Hiszen alig két napja ismeri.Igaz ,hogy neki már sokkal többnek tűnik.És mi van ha ezzel most végleg elüldözte?Mi van ha holnap miatta elutazik máshová?S ezen kusza gondolatok között döbbent rá ,hogy tulajdonképpen nem akarja elveszíteni a lányt.Hogy beleszeretett.

Sophie azonnal elkezdett levelet írni az édesanyjának , hogy tanácsot kérjen tőle.Még aznap este elküldte az egyik vele érkezett katonát a levéllel.
Emma szerencsére nem kérdezett semmit.Nem is beszéltek miközben a lány behozta a forró vizet a kádjába s akkor sem amikor a ruháját segítette le.Látta Sophie-n ,hogy nincs beszédes  hangulatában s ezt tiszteletben tartotta.Csupán jó éjszakát kívántak egymásnak majd mindketten nyugovóra tértek.